Baszileiosz,

Basilius Magnus, Nagy Szent Vazul (Cézárea, 330 k.-Uo. 379. jan. 1.): görög egyházatya, a kappadokiai szentek egyike. Előkelő keresztény családban született, apja rétor volt. Cézáreában, Konstantinápolyban és Athénban tanulva széles körű műveltséget szerzett, hazájába visszatérve megkeresztelkedett, szerzetes lett, 364-ben pappá szentelték, 370-től haláláig püspök volt. A görög egyházatyák közül ő volt az első irodalmi értelemben vett képzett szónok. Szigorú szerzetesi szabályokat fogalmazott meg, amelyekben a szerzetesi élet lényegét az imádkozásban és a munkában jelölte meg, de bőséges lehetőséget biztosított a szellemi munkára, a Szentírás tanulmányozására is. Az antik műveltséget nagyra becsülte, de olyan csábító erőt tulajdonított neki, amely - kellő válogatás hiányában - veszélyeztetheti a keresztény hitet. "Az ifjakhoz, hogyan meríthetnek hasznot a pogány írásokból" c. beszédét, mint a humanista oktatás számára fontos művet, Hess András budai nyomdász is kiadta 1473-ban. Foglalkozott a kolostori nev. kérdéseivel is. Az egyház békéjének és egységének a híve volt. A jótékonyság és a szociális igazság szószólójaként vagyonát szétosztotta a szegények között, karitatív közp.-okat (népkonyhákat, segélyhelyet, menedéket, kórházakat) hozott létre, amelyet utódai Baszileiosznak, Vazul-int.-nek neveztek el. - F. m.: Basilius Magnus: A költők olvasásáról. Bp. 1978. - Ir. Diós I. (szerk.): A szentek élete. Bp. 1984.

Kékes Szabó Mihály

Szerkesztette: Lapoda Multimédia