v. bászongádosz, v. vászkongádosz, v. euszkáldunák, a
pirénei hegység északi és déli lejtőjén (Francia- és Spanyolország határain)
élő őskori nép, mely maga Európa más lakosaival, s nyelvük semmiféle
indo-európai nyelvvel sincsen rokonságban. Némelyek szerint a finn nyelvvel
mutatna némi hasonlatosságot. A spanyolországi baszkok magukat
euszkáldunák-nak, azaz embereknek nevezik, a francia baszkok pedig baszknak,
azaz férfiaknak. Valamennyi más nemzetbelíeket, a spanyolokat, franciákat stb.
erdáldu, nák-nak, azaz jövevényeknek nevezik, ami ősiségük mellett bizonyít. A
baszkok és a lappok (Norvégia) Európa legrégibb lakóinak tekinthetők, de a két
nép közt semmiféle rokonság nincs. Középtermetüek, izmosak. Tüzes szemü és a
görög nőkre emlékeztető kellemes arcu nőik szinten erőteljesek, miért is a
franciáknál és spanyoloknál mint dajkák igen keresettek; a baszkok egyáltalában
élénk és vidor, de egyszersmind hirtelen felinduló kedélyüek, úgy hogy a
szólásmód: «olyan mérges mint a baszk», jellemző reájuk nézve. A baszkok
azonban nem egységes tipusuak. A spanyol baszkok hosszufejüek (dolichocephal),
a francia baszkok ellenben kurta fejüek (brachycephal). Földművelők, különösen
pedig gyümölcs-termelők: a modern ekét még nem használják, hanem a földet
kapameg villa-féle eszközzel művelik; nincsenek rendezett falvaik, községeik s
általában véve a legmakacsabb köztársaságiak, akik független életmódjukat régi
szabadság-leveleik («fueros») értelmében a mai napig fenn tudták tartani. A
királyságot nem ismerik el, s a spanyol királyt csak Biscaya urának nevezik.
Igen bigot katolikusok, de a pogány korukból fennmaradt babonaság széltiben
elterjedt náluk. A magaslatok, hegycsúcsok istenének, jainkóá, a gonoszság
istenének básszájáon a neve. Mind festői ruházatuk, mind házaik igen tiszták
Maguk a táncnak és a hazárdjátéknak rabjai. Életmódjuk minden tekintetben
patriárkális. A nemesség az ősi földbirtokhoz van kötve. A házi és vallási
szokásokát szigoruan tartják, a vasárnapot szigoruan ülik, s e napon
mulatságnak adják magukat, külön a férfiak (akik kugliznak v. labdáznak) és
külön a nők (akik férfiak nélkül maguk közt táncolnak). Az uj házaspárok
nászköltségét a falu fedezi. Legérdekesebb a szokásaik közt az ugynevezett
couvade. T. i. a gyermek születése után, ha az anya már fölépült az apa fekszik
le a gyermekkel az ágyba (férfi gyerekágy). Már Strabo említi ezt a szokást a
régi iberiaiakról. Az ilyen gyermekágyban fekvő boldog apa ünnepélyesen fogadja
ezután a rokonok és a falubelíek szerencsekivánatait. Megjegyzendő, hogy
ilyféle szokás még másutt is van a föld vadon élő népei között, s e szokás
mintegy annak a bizonyságául szolgál, hogy a gyermek csakugyan az illető
férfitől való; de meg másfelől a vadnépek hite szerint az apának a csecsemővel
egy ágyban való hálásakor az apa szelleme átmegyen a gyermekébe, s az apa
egyszersmind őrködik, nehogy a leselkedő gonosz szellemek a csecsemőnek
ártsanak. Az előszülöttségi jog különösen szerepel a B: nál; csakis az
elsőszülött (akár fiu, akár leány) az örökös, a fiatalabb testvérek a családban
szolgai szerepet visznek; ha egy ilyen fiatalabb fivér p. egy elsőszülött
leányt vesz feleségül, akkor az asszony az úr a háznál, a család neve is nem a
férjtől, hanem az asszonytól vétetik. Ma már szemlátomást fogy a bászkok száma
és pedig leginkább a délamerikai államokba való kivándorlás következtében;
minthogy a bászk leányok szépek, igen gyakran lélekkufárok kezeibe kerülnek.
/T:A:
Forrás: Pallas Nagylexikon