Bászk

v. bászongádosz, v. vászkongádosz, v. euszkáldunák, a pirénei hegység északi és déli lejtőjén (Francia- és Spanyolország határain) élő őskori nép, mely maga Európa más lakosaival, s nyelvük semmiféle indo-európai nyelvvel sincsen rokonságban. Némelyek szerint a finn nyelvvel mutatna némi hasonlatosságot. A spanyolországi baszkok magukat euszkáldunák-nak, azaz embereknek nevezik, a francia baszkok pedig baszknak, azaz férfiaknak. Valamennyi más nemzetbelíeket, a spanyolokat, franciákat stb. erdáldu, nák-nak, azaz jövevényeknek nevezik, ami ősiségük mellett bizonyít. A baszkok és a lappok (Norvégia) Európa legrégibb lakóinak tekinthetők, de a két nép közt semmiféle rokonság nincs. Középtermetüek, izmosak. Tüzes szemü és a görög nőkre emlékeztető kellemes arcu nőik szinten erőteljesek, miért is a franciáknál és spanyoloknál mint dajkák igen keresettek; a baszkok egyáltalában élénk és vidor, de egyszersmind hirtelen felinduló kedélyüek, úgy hogy a szólásmód: «olyan mérges mint a baszk», jellemző reájuk nézve. A baszkok azonban nem egységes tipusuak. A spanyol baszkok hosszufejüek (dolichocephal), a francia baszkok ellenben kurta fejüek (brachycephal). Földművelők, különösen pedig gyümölcs-termelők: a modern ekét még nem használják, hanem a földet kapameg villa-féle eszközzel művelik; nincsenek rendezett falvaik, községeik s általában véve a legmakacsabb köztársaságiak, akik független életmódjukat régi szabadság-leveleik («fueros») értelmében a mai napig fenn tudták tartani. A királyságot nem ismerik el, s a spanyol királyt csak Biscaya urának nevezik. Igen bigot katolikusok, de a pogány korukból fennmaradt babonaság széltiben elterjedt náluk. A magaslatok, hegycsúcsok istenének, jainkóá, a gonoszság istenének básszájáon a neve. Mind festői ruházatuk, mind házaik igen tiszták Maguk a táncnak és a hazárdjátéknak rabjai. Életmódjuk minden tekintetben patriárkális. A nemesség az ősi földbirtokhoz van kötve. A házi és vallási szokásokát szigoruan tartják, a vasárnapot szigoruan ülik, s e napon mulatságnak adják magukat, külön a férfiak (akik kugliznak v. labdáznak) és külön a nők (akik férfiak nélkül maguk közt táncolnak). Az uj házaspárok nászköltségét a falu fedezi. Legérdekesebb a szokásaik közt az ugynevezett couvade. T. i. a gyermek születése után, ha az anya már fölépült az apa fekszik le a gyermekkel az ágyba (férfi gyerekágy). Már Strabo említi ezt a szokást a régi iberiaiakról. Az ilyen gyermekágyban fekvő boldog apa ünnepélyesen fogadja ezután a rokonok és a falubelíek szerencsekivánatait. Megjegyzendő, hogy ilyféle szokás még másutt is van a föld vadon élő népei között, s e szokás mintegy annak a bizonyságául szolgál, hogy a gyermek csakugyan az illető férfitől való; de meg másfelől a vadnépek hite szerint az apának a csecsemővel egy ágyban való hálásakor az apa szelleme átmegyen a gyermekébe, s az apa egyszersmind őrködik, nehogy a leselkedő gonosz szellemek a csecsemőnek ártsanak. Az előszülöttségi jog különösen szerepel a B: nál; csakis az elsőszülött (akár fiu, akár leány) az örökös, a fiatalabb testvérek a családban szolgai szerepet visznek; ha egy ilyen fiatalabb fivér p. egy elsőszülött leányt vesz feleségül, akkor az asszony az úr a háznál, a család neve is nem a férjtől, hanem az asszonytól vétetik. Ma már szemlátomást fogy a bászkok száma és pedig leginkább a délamerikai államokba való kivándorlás következtében; minthogy a bászk leányok szépek, igen gyakran lélekkufárok kezeibe kerülnek. /T:A:

Forrás: Pallas Nagylexikon