Bászk nyelv
és irodalom. A bászkok nyelve, melyet ők maguk euszkarának
neveznek, a régi iber nyelv maradványa, melyen a Pirenei félsziget és Aquitania
őslakói beszéltek. A bászk egészen magában álló nyelv, igazán «testvértelen ága
nemének», s a más nyelvekkel való rokonítás kisérletei hiuknak bizonyultak. A
régi iber nyelvből csak egyes szók, jobbára helynevek és személynevek jutottak
reánk. Az ujabb bászk nyelvtől sok tért elhódított a spanyol és francia. Nyolc
fő nyelvjárást különböztetnek meg benne. Nyelvtani alakokban igen bővelkedik.
Az igeragozásban sok előrag, a névragozásban számos utórag szerepel (mint a
magyar névragozásban). Nyelvüket latin betükkel és spanyolos ortografiával
irják: Irodalmuk szegény. Legrégibb nyomtatott könyvük egy 1545-iki
versgyüjtemény. Igen sok népdaluk van, köztük drámai költemények (pastorales)
és szatirikus drámák (asto lastercac). Irodalmuk nagyobbrészt vallásos
könyvekből áll, de van egy történeti munkájuk (Iztueta: Guipuzcoa története) s
néhány folyóiratuk is.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|