Batjuskov
Njikolajevics Konstantin, or. költő született Vologdában
1787-.májns 17., megh.-1865 jul. 29. ugyanott. Szt: Pétervárott növekedett, az
1806-i háboru alkalmával beállt katonának; Heilsbergnél megsebesült, később
1809-ig a finn gárdavadászezredben szolgált s mint Rajevszkij tábornok
hadsegéde az 1812-14. hadjáratokban is részt vett egész Páris beveteléig. 1816.
a külügyi kormánynál kapott hivatalt, majd két év mulva a nápolyi orosz
követség katonai attaséja lett, de nemsokára elmebaja támadván, előbb a cseh
fürdőkbe utazott, azután, mivel ott ki nem gyógyult, 1822. visszatért.
Oroszországba. Miután a következő évben egészen kitört rajta a téboly, rokonai
haza vitték Vologdába, a hol még 32 évig élt csondes őrültségében. B., aki
Petrarcát és Tassót választotta mintaképül, sokat tett az orosz prozódia
fejlesztésére s mint ilyen az orosz irodalomban a legérdemesebbek közt foglalt
helyet; behozta az orosz irodalomba az ó-klasszikus formákat, fordította
Tibullust, Petrarcát, Tassót stb. Prózai munkáiban, főképen Finnország
természeti szépségeinek leirásával foglalkozott. Eredeti művei: elégiák és
költői levelek; ezek közt kiváló szépségü az «Umirajuscsij Tassz» (A haldokló
Tasso), melyben saját sorsát látnoki erővel énekelte meg. Költeményei
összegyüjtve 1850. jelentek meg Szt.-Pétervárott.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|