Báttá

1. Egy a Csad tótól délre lakó afrikai néger nép. 2. Szumátra sziget (Szunda szigettenger) belsejében lakó maláji u. n. hegyi-maláji nép neve. E név voltakép gunynév s magyarul azt teszi korhely, amely gunynevet nekik a mohammedán vallásu malájiak adták. A B.-k valamivel kisebb termetüek, de nem gyengébb testalkatuak mint a többi malájok, más testi sajátságaikra nézve azonban sok tekjntetben eltérők. Főkép a bőrszinük különbözik a többiekétől; sötét feketebarna bőrüek. Most már a hollandok fenhatósága alatt élnek, de e mellett a régi községi életet folytatják. Minden falunak (melynek házait cölöpökre építik) van egy előljárója (radzsa) több, községnek ismét van egy fő-radzsája, aki a népgyüléseket vezeti. E népgyüléseken minden szabad ember és pedig még a félíg felnőtt suhancok is részt vehetnek. Nevezetes szerepet játszanak a közéletben a papok, amennyiben a legtekintélyesebb birák szerepét viszik. A vallásuk ugy látszik indiai eredetü. Főistenségük a 7 mennyországban lakó teremtő (diebátá),. aki e föld kormányzását három alistenségre bizta: A B.-knak irásuk is van, már régóta vannak szent könyveik (pusztáhá), amelyeket bükkfaháncsba kötve a községházakban őriznek. Jellemökre nézve az utazók véleménye eltérő. Némelyek szerint vidorak, vendégszeretők, becsületesek, bátrak; mások szerint pedig: alattomosak, verekedők, önzők. Csak a főnökök élnek többnejüségben. Ha a B. házasodni akar, akkor vagy elszökteti vagy megveszi a leányt, vagy pedig a leány szüleinél leszolgálja egy bizonyos időn át. Az elkövetett bűntényekért birságot lehet fizetni, némely bűntényre azonban halálbüntetés van szabva, mint p. a házasságtörésre. Igen érdekes, hogy némely büntényekért a vétkest ünnepélyes lakomán megeszik. Ilyen emberhusevésre való elítélés alá esik: 1. a házasságtörő, 2. mindaz, aki éjjel lop, 3. a hadi fogoly, 4. aki ugyannabból a faluból vesz nőt feleségül és 5. a hazaáruló, vagy aki háboru idején kivül rátör valakinek az életére, vagyonára stb. Az ilyen elitéltet fekete karóhoz erősítik s azután a legkegyetlenebb módon leölik, ugyanis az ünnepélyen résztvevő férfiak mindegyike egyegy darab testrészt, husdarabot vág le magának a még élő ember testeből. (Az asszonyoknak az emberhusevés meg van tiltva, de titokban szerét ejtik, hogy ők is lakmározhassanak belőle, mert az emberhus a B.-knál izletes pecsenyeszámba megy.) Annak előtte évenkint 60-100 ilyen emberhus-lakoma fordult elő, manap a hollandok befolyása alatt e szokás mindinkább ritkább lesz. Régibb időkben még a hosszasabb betegségben sinlődőket, meg a tehetetlen öregeket is megették különös szertartások között. A kljelölteknek t. i. fára kellett mászni, s azután a fát addig rázták, mig az áldozat a főldre bukott, mialatt azt énekelték, hogy «eljött az idő, a gyümölcs megérett, illő hogy leessék». A földre hullottakat azután a gyermekek vagy rokonok fölkoncolták és részint már nyersen, részint sütve megették. Legizletesebbnek tartották a füleket, a pofákat, a kezek tenyerét, a lábak talpát, valamint a szivet. Esznek különben disznó-, bivaly-, kutya- és csirkehust, a huson kivül pedig rizst kukoricát batátokat és burgonyát. Ételeiket spanyol borssal, gyömbérrel és betelborssal füszerezik. A B.-k igen ügyes vadászok és a fegyvereket (lőfegyvereket, puskaport) maguk készítik. Megmérgezett végü nyilakat is használnak. Ruházatuk sok tekintetben festői. A vadászaton kivül földmiveléssel és háziiparral is sikeresen foglalkoznak.

Forrás: Pallas Nagylexikon