szt. Mihály arkangyalról címzett benedekrendi apátság a pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében, ahol a Sárviz a Dunába ömlik. A B.-t szt. László alapította, a XIV. század elejétől a kalocsai érsekek lefoglalva tartották az apátság Apáti, másként Nodyarki nevü faluját, mely évenként 300 ezüst márkát jövedelmezett. A pécsi püspök és káptalan Navad mezővárost és hat kisebb helységet foglalt le belőle. Két világi úr: Aegidius dictus de Bocolara és Stephanus dictus de Curnisse pedig kegyuri jogokat kövételt magának az apátság fölött s ezt egyre-másra fosztogatta. Az apátság panaszával XII. Benedekhez fordult, ki az ügy elintézését az esztergomi érsekre bizta. A mohácsi ütközet előtt II. Lajos király az apátság területén, Battán rendelte Tomory érseket és Zápolya Györgyöt fővezérekké. A mohácsi vész után rabló törökök dúlták föl az apátságot, melynek gazdag egyházi öltönyeit és egyéb drágaságait a lakosoktól Máté szent-mártoni főapát átvette s a főapátság kincstárába elhelyeztette. Az apátság sokáig elhagyatva állott. 1617-ben II. Mátyás Zlatinay Györgynek adományozta kinek közvetlen utódja Veresmarty Mihály pozsonyi kanonok volt. A törökök kiüzetése után szt. Ferenc rendiek kapták. A bencések több izben kérték vissza s bár I Lipót és III: Károly kedvező igéreteket tettek nekik, kivánságuk nem teljesült. 1728. Kollonich Zsigmond bécsi érsek kapta B.-t, ki ott új templomot építtetett. Mária Terézia az általa alapított Teréziánumnak adományozta, melyet ekkor Jézus-társaságiak igazgattak. II. József császár a renddel együtt a Teréziánumot is föloszlatta s a B. jövedelméből ösztöndíjakat alapított. Mikor a Teréziánum visszaállíttatott, visszakapta az apátság javait is. (V. ö. Koller, Historia episc. Quinque-Eccl. II. 467.; Czinár, Monasteriologia, I. 228. Danielik, Emlékkönyv, II. 380.)