Batthyány Kázmér gróf

A szabadságharc külügyminisztere, szül. 1807 jun. 4., megh. Párisban 1854 nov. 4. Ifju korában ő is egészen a külföld magyarjaihoz tartozott, nagy utazásokat tett nyugaton és műveltségéből hiányzott minden nemzeti vonás. Magyarul csak a 30-as években tanult meg. A politikai élet csakhamar őt is körébe vonta és már az 1839-40. országgyülésen ellenzéki szellemben szólott a főrendeknél. Az ellenzéket vagyonával és összeköttetéseivel is szolgálta. Élére állott a nemzeti védegyletnek és annak megalakulása óta mindig hazai kelmében járt. Vörösmarty Mihálynak kis szabad birtokot ajánlott fel. A védegylet elvei miatt párbajt vívott az aulikus gróf Zichy Ferenccel. Leginkább az anyagi kérdések iránt érdeklődött, az úrbérváltság ügyében pályadijat tüzött ki. E mellett azonban a szellemi érdekekről sem feledkezett meg; jószágain, Kis-Béren és Bicskén iskolákat és óvodákat alapított. Nagy része volt az országos ellenzék szervezésében és abban, hogy Kossuthot Pest vármegye követének választották. Mint Széchenyi emlékirataiból kitünik családi viszonyai is hozzájárultak, hogy mindjobban elidegenedjék rangtársai nagy részétől és mind élesebb ellentétbe jusson a kormánnyal. Az első miniszterium alatt mint főispán és kormánybiztos szolgálta a hazát. Nagyobb hatáskört 1849 februáriusban nyert, midőn Szegednek és egész vidékének teljes hatalmu kormánybiztosává neveztetett ki A függetlenség kinyilatkoztatása után mint külügyminiszter belépett a kormányba, ideiglenesen a kereskedelmi minisztériumot is vezette. Nagyobb befolyásra soha sem tett szert, mindig inkább a mérsékeltebb árnyalathoz szított. Kossuth leköszönése után ő is Törökországba menekült honnét Párisba költözött. Nagy jószágait lefoglalták. Jelleme tisztasága, áldozatkészsége és következetessége méltó tiszteletet biztosítanak emlékének. (L. Tóth Lőrinc felolvasását a Kisfatárs. 1893 febr. 22. ülésén).

Forrás: Pallas Nagylexikon