Batthyány Ignác gróf

Erdélyi püspök, kitünő egyháztörténész született. Németujváron 1741 jan. 30., megh. 1798 nov 17. Kolozsvárott. A nagyszombati egyetemen kezdte tanulmányait, azután Rómába jutott a collegium Apollinarebe. A hittudomány mellett nagy előszeretettel foglalkozott a történelemmel; buzgón kutatta az örök városban a hazai történet emlékeit. Hazatérve előbb egri kanonok s nagyprépost majd 1780-ban erdélyi püspök lett. Első munkájában a pannonhalmi apátság alapító oklevelének hitelességét vitatta annak megtámadói ellen, Agamantes palladius álnév alatt (1779). Azután leginkább a magyar egyházitörvények összefoglalásával és kiadásaval foglalkozott. Gyüjteménye: Leges Ecclesiasticae Regni Hungarise 3 kötetben fol. mai napig is igen becses munka. A József reformjai által előidézett egyházi mozgalmakban, mint a magyar egyház egyik legtekintélyesebb és legtudósabb tagja részt vett ugyan, de egyenes összeütközésbe az állami hatalommal nem jutott. Az 1790-1. országgyülés vallásügyi tárgyalásainál egyike volt a kat. egyház vezérférfiainak. Különösen az aposztázia kérdését taglalta, melyről külön névtelen röpiratot is adott ki (Declaratio Sincera). Ugyanezen időben adta ki Szt. Gellért csanádi püspök hittudományi s filozofiai iratait. (Acta et scripta S. Gerhardi.) Legméltóbb emléke működésének a gyulafehérvári könyvtár, melynek kéziratait mindenünnen nagy költséggel szerezte össze (l. Batthyaneum). Ugyanott csillagászati tornyot is alapitott és szerelt fel gazdagon, melyet első csillagásza Mártonfi Antal a következő cimü munkában ir le: «Initia astronomica specnae Batthianae Albensis in Transsylvania» (Altae Carolinae). Az alkotmányos állapotok visszaállítása után mint erdélyi püspök a guberniumban az első polcot akarta elfoglalni és ebbeli jogait külön röpiratban vitatta. Több munkája, mely Szapolyai, János Zsigmond és Martinuzzi történetével foglalkozik, kéziratban maradt.

Forrás: Pallas Nagylexikon