Batthyány József gróf

Magyarország hercegprimása, született Bécsben 1727 jan. 30., meghalt 1799 okt. 23. Iskoláit Nagy Szombatban végezte, és nagy műveltségénél, valamint családi összeköttetéseinél fogva -atyja nádor volt gyorsan emelkedett az egyházi pályán. Harminckét éves korában erdélyi püspök lett, egy évvel később kalocsai érsek. Ez állásában nagy egyházitevékenységet és jótekonyságot fejtett ki, és Mária Terézia, valamint Albert kir. helytartó leginkább az ő tanácsára hallgattak, különösen midőn az esztergomi érsekség 1765 óta több mint tíz éven át üresedésben volt. Ez a férfiu rendkivül ragaszkodott királynőjéhez, írja Albert herceg, és a közügyekben neki vehettem legnagyobb hasznát. Különös, hogy e mondjam komikus külseje alatt, helyesen müködő ész, igaz és beható szellem rejlett, és mivel ezzel nála nagy természetes ékesszólás vala összekötve, szava igen nyomatékos volt, annál is inkább, mert az országot teljesen ismerte. A királynő kegye 1776-ban őt emelte a primási méltóságra, miután beleegyezett több uj püspöki megyének alakításába, melyeket az érseki megye kerületéből szakítottak ki. Bölcsesége és mérséklete a magyar areiopagos Dionysos-ának nevét biztosították részére. Kiváló tulajdonai még jobban kitüntek József császár uralkodása alatt, midőn az uralkodó reformjai rendkivül megnehezítették a magyar egyház fejének helyzetét. Nem szünt meg felterjesztéseket tenni az ujítások ellen de midőn a fejedelem akarata megmásíthatatlanul mutatkozott, nem vonta meg közreműködését az egyházat illető intézkedések végrehajtásától. Midőn VI. Pius pápa bécsi utazása forrongásba hozta a kedélyeket, B. oly ügyesen és lojálisan szolgálta mindkét részt, hogy a pápa személyesen tette fejére a bibornoki birétumot, a császár pedig 1782 apr. 24-én sajátkezü kézirattal jelentette ki teljes megelégedését B.-nak és püspöktársainak magatartásáért. Mint a margyarországi egyházi bizottság elnökének, különösen nagy része volt a lelkészségek rendezésében. Befolyása még magasabbra emelkedett, midőn az alkotmány helyreállott. Az 1790-91. országgyülésnek egyik vezetője volt. Bár hivatásához képest kötelességének tartotta a protestánsok javára hozott törvények ellen felszólalni, tényleg mindent megtett tulajdon pártjának mérséklésére. A francia háborukban nagy áldozatokkal szolgálta hazáját és királyát. Egyházi és politikai gondjai mellett nem szünt meg érdeklődni az irodalom iránt sem; különösen a hazafias kat. történetírókat, Katonát Kovachichot buzdította és támogatta. Nagy zenész és zeneértő hirében állott. Egy oly író, ki mindenkép szerette kimutatni az egyházi fejedelmek gyöngéit, Gorani, nem bir mást szemére vetni, mint előszeretetét a sakkjáték iránt. Marczali: M. O. története II. József korában.

Forrás: Pallas Nagylexikon