Batthyány Károly József herceg

Gróf, később herceg, horvát bán tábornagy, született 1698 ápr. 28-án, megh. 1772 ápr. 13. B. Ádám és Strattmann Eleonóra fia, kora ifjusága óta katonáskodott és már az 1716-18-iki török háboruban, a péterváradi és belgrádi csatákban méltóvá tette magát Savoyai Eugén figyelmére. Részt vett az 1734-iki és az 1737-38-iki török háborukban is és 1739. mint követ ment a berlini udvarhoz. A háboru kitörésekor ismét szolgálatba lépett és különösen a véres chotusitzi csatában (1742 máj. 15) tünt ki a magyar gyalogság élén. Később a Bajorországot megszálló seregnek lett vezére és 1745 ápr. 22. a pfaf fénhofeni csatában legyőzte a számra sokkal nagyobb francia-bajor sereget és átüzte azt a Rajnán. Az örökösödési haboru végén Belgiumban verekedett de itt csak a lawfeldi vesztett csata után eszközölt visszavonulása által tünt ki. Érdemeit Mária Terézia tábornaggyá való kineveztetése által ismerte el, a békekötés után pedig őt bizta meg a trónörökös, József főherceg nevelésének és udvarának vezetésével. B. kinevezését e fontos bizalmi polcra nagy megelégedéssel fogadta a magyar nemzet, de a hadsereg is. Igazi hatást azonban B. hires növendékének lelkére alig tett. A körmendi levéltárban őrzött levelek és emlékiratok inkább azt bizonyítják, mennyire törődött B. az udvari külsőségekkel. József császár később, különösen atyja halála alkalmával, kifejezte ugyan háláját nevelője iránt, kinek férfias, katonás erényeit tisztelte, de műveltség dolgában keveset köszönhetett neki. Mária Terézia a fő állami ügyekben, különösen a katonai szervezkedés kérdésében, szivesen hallgatott B. tanácsára, kit mindenkép kitüntetett kegyével és kit trautmannsdorfi birtokán többször meg is látogatott. Midőn József római királlyá választatott, B. a birodalmi hercegi rangot nyerte, mivel egyenes örököse nem volt; e rang halála után, birtokaival együtt, bátyjának, Lajosnak utódjaira szállott át.

Forrás: Pallas Nagylexikon