Battuta

(olasz. bottere a. m. ütni) Annyit rész, mint ütem; a battuta (l. o.) kifejezést akkor használják, ha valamely zenedarab egy részénél colla parte (l. o.) volt előirva, s azután ismét szigoruan az ütem szerint kell a folytatást előadni. Az arioso-t vagy accompagnato-t tehát, mely a recitativot időközönként félbeszakítja, a B.-val kell jelezni. Ritmo di tre battute azt jelenti, hogy három ütem képez egy összefüggö magasabb rendü ütemet; ezen utóbbi kifejezés p. Beethoven IX. szimfoniájának scherzojában fordul elő. Szűkebb értelemben B. a leütést jelenti, azaz valamely ütemnek első részét. Az ellenpontozatban B. alatt az ugynevezett ottava B.-t értik; t. i. oktávákat, melyek azáltal támadnak, hogy két szólam egy tizedből nyolcadba halad ellenmozgásban, és pedig fokonként, p.

Ezt a haladást az olasz zeneszerzők és teoretikusok hamisnak tartották, s azért kikerülték két- és többszólamu tételekben, különösen ha a tiszta ok téve hangsúlyozott ütemrészre esett. Paleistrina: Congratülamini omnes cimü molettjában azonban elbfordul hangsulyozott ütemrészeken is. Különben a frigiai zárlatoknál nem lehet a B.-t elkerülni. Fues ((lradus ad parnassum cimü müvében) a B.-t megengedi; csak azon esetben tartja rossznak a tiszta nyolcadba lépést, ha az alsó szólam /okonként halad felfelé, a felső pedig lefelé ugrik, tehát nem fokonként halad; p.

Forrás: Pallas Nagylexikon