Baudry

(ejtsd: bódri) Pál, francia festő szül. La Roche sur Yonban (Vendée) 1828 nov. 7., megh. Párisban 1886 jan. 17. Szülővárosa ösztöndijjal Párisba küldötte, ahol Drölling és Sartoris tanítvány a volt. 1850. Rómába ment s a klasszikus, különösen pedig a velencei mestereket tanulmányozta Első müve: A gyermek és a szerencse, és több dekorativ munkája a velencei iskolára vall. Párisba visszatérvén, 1861-ig arcképet festett; más műfajbeli alkotásai ebben a korszakban: A Vesztaszűz büntetése (1857) és Vénus toiletteje (1859). A történeti testész terén első jelentékeny lépését 1861-ben tette Corday Sarolta és Marat jelenetével, de 1863, a Gyöngy és hullám cimü képpel ujra visszatért az ideálista festéshez, amelyhez különösen finom érzéke volt, mely megóvta attól, hogy a közönséges érzékiségbe, akadémiai hidegségbe vagy alacsony naturalizmusba sülyedjen. 1864. az olasz freskóképfestés s különösen Michel Angelo tanulmányozására Rómába ment s ily impressziókkal telve hozzáfogott a párisi új opera foyerjának festéséhez. Tiz esztendeig dolgozott a mennyezet három nagy freskóján és az oldalfalak festményein. A nyolc muzsa alakján Michel Angelo hatása félreismerhetetlen, a többi festmények szinezése és fölfogása Veronesere és Primaticcióra emlékeztet. Főműve a párisi semmítőszék mennyezetfestménye, mely az igazság megdicsőítését ábrázolja. E festményében a forma nemessége a szinezés harmonikus nyugodtságával és a kompozició merészségével egyesül. Az 1881-iki Salon diszérmével tüntette ki érte a művészt. 1882. az Igazság allegóriája, majd az Ámor és Pszikhé menyegzőjét ábrázoló mennyezetkép hozott újabb dicsőséget. B. arcképeit is a. keresetlen finomság és előkelő szinezés teszi kiválóakká.

Forrás: Pallas Nagylexikon