Bauernfeld

Ede, német szinműiró, szül. Bécsben 1802. jan 13. megh. u. o. 1890 aug. 9. Jogi tanulmányainak befejezte után 1826-ban állami szolgálatba lépett, melyet azonban 1848 elhagyott, hogy kizárólag az irodalomnak éljen. Mint a Metternich-ellenes szabadelvü iránynak szószólója már 1842. lépett föl a cenzura ellen (Pia desideria eines deutschen Schriftstellers), mely a szellemi életet Ausztriában lenyügözte, de siker nélkül; s ujból 1848. azok élére állt, kik a bécsi burgba hatoltak és a kormánytól alkotmány létesitését kierőszakolni törekedtek. Később egészen visszavonult a politikai élettől és csak csipős epigrammákban nyilvánitotta mindig modern, szabadelvü hitvallását. Mint iró kezdetben a romantika hive volt (Fortunat, drámai népmese 1835); de Schregvogel (l. o.) tanácsára csakhamar a modern társadalmi vigjáték hivévé s mivelőjévé lett. Legsikerültebb vigjátékai, melyek többnyire magyar szinre is kerültek: Leichtsinn aus Liebe (1831), Die Bekenntnisse (1834), Bürgerlich und romantisch (1835), Das Tagebuch (1836), Grossjährig (1846), Magyar forditásban: Nagykoru. Vigj. 2 felv. Ford. Fekete Samu. (Pest 1847. Eggenberger J. és fia.) Der kategorische Imperativ (1851), Krisen (1852), Aus der Gesellschaft (1867), Moderne Jugend (1869). E darabok mind a társadalom rajzai. A cselekvény többnyire nagyon egyszerü, sokszor szegényes; a jellemek inkább novellaszerü finomsággal, mint drámai erővel rajzolvák; de a dialogus elegáns és művelt, a földolgozott problémák érdekesek, bár ritkán mélyrehatók. Élcben nem szükölködnek e vigjátékok, de igen is humorban és a szatira sokszor nagyon enyhe, nem egyszer kedélyes. Az alakok nem elég változatosak, úgy hogy a különböző darabokban folyton régi ismerősökre akadunk. Komolyabb darabjai (Helene 1833, Ein deutscher Krieger 1844, Landfrieden 1870. Des Alcibiades Ausgang 1882) kevésbbé sikerültek és nem tartották magukat a szinen. Költeményei (2. kiad. 1856) közül igen sikerültek éleces xeniái és a szép eszmékben gazdag Politisches Tagebuch. Utolsó éveiből származik két vigjátéka: Die Verlassenen (1878) és Mädchenrache (1881), regénye; Die Freigelassenen, Bilgundsgeschichte aus Oesterreich (1875. 2 köt.) és szatirikus versei: Aus der Mappe des alten Fabulisten (1879). Legjobb szindarabjait maga gyüjtötte össze: Gesammelte Werke (1871-1873, 12 köt.); a 12. kötet tartalmazza kortörténeti szempontból is érdekes emlékiratait: Aus Alt- und Neu-Wien. A vigjáték modern termékei mellett, melyek a társadalom legfontosabb kérdéseit mélyreható jellemekben testesitik meg és a társadalom fonákságait éles szatirával támadják, B. darabjai nagyon elhalványulnak és már nem igen hatnak a szinről. De a német vigjáték történetében B. mint a 30-as és 40-es évek legkiválóbb és legkedveltebb irója maradandó és kimagasló helyet foglal el. 1892. bizottság alakult Bécsben, hogy szobrot állitson emlékének.

Forrás: Pallas Nagylexikon