Bauhin

(ejtsd, boen) Gáspár, svájci botanikus, szül. 1560 jan 17. Baselben, megh. u. o. 1624-ben dec. 5. Itt, Pádovában és Montpellierben tanult; beutazta Svájcot, Francia-, Olasz- és Németországot; utjában nagymennyiségü növényt gyűjtött. Hazatérve, szülővárosában 1588. a botanika és az anatómia, később az orvostudomány professzora lett. B. zárja be a botanikus «atyák» (patres botanicorum) sorát, mert a nomenklaturának és rendszerezésnek addig divott metodusával szakitva, ő volt az első, ki a botanikai vizsgálódásokat a helyes mederbe iparkodott terelni. Ő kezdte a faj és génusz közt a határt megvonni: a növényeknek helyesbitett természetes rendszerét kidolgozni; a kettős nomenklaturát megalapitani, szóval a növények elnevezésében uralkodó zűrzavart igyekezett eloszlatni. A természetes rokonság kitüntetésére nagy gondot forditott. Az ő növénynevei csaknem egy századon át voltak használatban s Linné is sokat megtartott közülök. Kár, hogy a génuszait nem látta el diagnózisokkal, de mint kitünő rajzolónak, képei figyelmet érdemelnek. Művei, melyek ma már csak történeti érdeküek, a következők: Phytopinax (Basel, 1596), 2460 növény jegyzéke, de ebből csak az első rész látott napvilágot; Prodromus theatri botanici (Frankfurt 1620), 250 ujabb növénnyel; 2. kiadása Baselben, 1671-ben jelent meg. - ileváe theatre botanici (u. o. 1623, 1671 és 1735). - Theatrum anatomicum (Frankfurt 1605, 1621, 1640), c. művéből az anatómia állását ismerjük meg a XVII. század kezdetén. Theatri Botanici sive Historiae plantarum ex veterum et recentiorum placitis propriaque observatione concinnatae liber primus (unicus) (Basel 1658) V. ö. Hess Kaspar Bauhins Leben und Charachter (Basel 1860).

2. B. János, botanikus, az előbbinek testvérbátyja, szül Baselben 1541 febr. 12., meghalt Mümpelgard-ban 1613 okt. 13. A hires Fuchs Leonhard tanitványa és Gesner konrád barátja, akihez botanikai utazásaiban gyakran kisérőül szegődött. Beutazta Európa nagy részét, az életét mint a württembergi herceg ház orvosa végezte. Csaknem félszázadig dolgozott nagy művén, melybe az addig ismert növényeket helyesebb rendszerbe szedve, az összes szinonimokkal egybegyüjtötte. E munkája, melyhez Cherler Henrik is segédkezet nyujtott, csak halála után, 1619. jelent meg s elődeinek összes botanikus munkáit felülmulta. Cime: Historiae plantarum generalis novae et absolutissimae prodromus. Más posztumus munkáját: Plantarum historia universalis, Chabré Domonkos ifferteni orvos adta ki. Bár fametszetei rosszul sikerültek, sokáig nagy becsben volt. (V. ö. De plantis a divis sanctisque nomen habentibus (Basel 1591); De plantis Absynthii nomen habentibus (Mümpelgard 1593.)

Forrás: Pallas Nagylexikon