Bauhinia

L. (növ.), a Caesalpinia-félék fái vagy iszalagjai, mind a két földrésznek forró övi vidékein 142 fajjal. Levelök kéthegyü, mintha két levélből lenne összeforradva, ez indította Linnét, hogy a B.-t a Bauhin testvérek tiszteletére nevezze. Virágzata csinos, fürtös; hüvelye hosszu, számos lapos magvakkal. A tropikus flórának kiváló és jellemző elemei. Legismeretesebbek: a B. reticulata DC. Senegal kis fája, kérgét vérhas ellen, háncsát pedig kötés-fonásra használják. A B. scandens K. (B. Lingua DC.) magasra növő liánja Kelet-Indiának még a Molukki szigeteknek; virága piros; fája szivacsos, gyakran több fát is ugy össze-vissza kuszál, hogy alig lehet öket kivágni. Orvosságnak használják. A B. Vahlii DC. Indiában óriás törzsével a legmagasabb fákra felkúszik, s ugy körülszorítja, hogy nem ritkán elhalnak, elkorhadnak s a helyén csak az iszalag marad. Rostos kérgéből igen erős kötél lesz. Igy használják a B. tomentosa S. háncsrostjait is. A B. variegata L. meglehetős nagy fa, tarka, rózsaszin, sárga, biborszin virágokkal. Mind a két Indiában ültetik, fája sötétszinü, s mínt ébenfa jut a kereskedésbe. Kérge orvosságnak, valamint festéknek és cserzőnek használatos. A B. esculenta Burch fokföldi, gyökere ehető. Livingstone Dél-Afrika belsejében talált egy, a benszülöttek által mobane-nak nevezett B.-fajt, melynek levelét vastag mézburok vonja be s a Psylla nevü rovar hozza létre. Több B. faj üvegházi disz.

Forrás: Pallas Nagylexikon