Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Baumgarten... ----

Magyar Magyar Német Német
Baumgarten... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Baumgarten

1. Hermann, német történetiró, szül. Lesse braunschweigi faluban 1825. ápril 28. Pályafutását 1848-ban mint gimnáziumi tanár kezdte. 1850. Braunschweigban lapot szerkesztett, 1852-ben Heidelbergába költözött, hol Gervinus és Näusser alatt történelmi tanulmányokat tett, azután Münchenben Bluntschlival együtt a Süddeutsche Zeitungnál működött; utóbb Berlinben levéltári munkálatokkal foglalkozott. 1861-ben a karlsruhei műegyetemen a történelem és irodalom tanárává lőn, 1872 óta pedig a straszburgi egyetemen működik. Főbb munkái: Geschichte Spaniens vom Ausbruch der französischen Revolution bis auf unsere Tage (megjelent Lipcsében 1865-71, 3 kötetben), és Geschichte Karl des Fünften. (Stuttgart eddig 3 kötet, a legjobb ideszóló munka.) Továbbá: Vor der Bartholomäusnacht. (1882) Nachtrag zur Gesch, der Bartholomäusnacht (Sybel"s Histor. Zeitschrift. 50. köt.). Zur Gesch des Schmalkaldenischen Krieges (u. ott 36 köt.), Ignatius Loyola (u. o. 53). Über Sleidans Leben und Briefwechsel (1878). Jakob Sturm (1876). Gervinus und seine politische Überzeugungen. 1853. Treitschkének telivér porosz szellemben irt Deutsche Geschichte ellen éles bírálatot tett közzé. Histor. Zeitschrift. 49. és 51. köt). Irt azonfelül politikiai röpiratokat, mint Zur Verständigung zwischen Süd u. Nord. (1859). Partei oder Vaterland (1866). Der deutsche Liberalismus (1867). Wie wir wieder ein Volk geworden sind (1870).

2. B. Konrád, kinek tiszteletére Svájcban Altzellenben kápolnát emeltek a monda szerint egyszerü földmives volt. Ő volt az, aki 1306. megölte a Rossbergen Wolfenschiess császári várparancsnokot, mert feleségét megsértette becsületében.

3. B. Hihály, német prot. teologus, szül. Haseldorfban (Holstein) 1832 márc. 25-én, megh. Rostockban 1889 jul. 21. 1812-től fogva a kieli egyetemen tanult; 1846-ban schleswigi lelkipásztor, 1850-ben a teologia rendes tanára Rostockban. Teologiáját föleg Luther és Schleiermacher tanaira alapította; különben önálló, vallásos meggyőződése volt. Szorosan bibliahivő, de másrészt mindannak, a mi egyházuralmi, ellensége. A fő egyházi tanáccsal csakhamar meghasonlott. Midőn egy Parchimban tartott lelkészi gyűlésen többek közt azt a vizsgakérdést is felvetette, hogy vajjon egy forradalom jogosultságát a szentírásból ki lehet-e magyarázni: a teologiai vizsgálóbizottságból elbocsátották (1856 nov. 5.) s 1858. jan. 6-án - tekintet nélkül a hasonló esetekben követendő eljárási módozatokra - tanári állásától is megfosztották. Ez ügyre vonatkozó irataiért, névszerint: Eine kirchliche Krisis in Mecklenburg (Braunschw. 1858). Der kirchliche Notstand in Mecklenburg (Lipcse 1861). An die Freunde aus dem Gefängnis (Berlin 1862) stb. perbe fogták és sajtóvétség miatt részben fogságra, részben pénzbüntetésre itélték két izben is. Különben Rostockban élt s irataival és nyilvános előadásaival folyton a német evang. egyház ujjáalakításán fáradozott. 1877-ig főképviselője volt a biblia-hivő iránynak a prot. egyesületben. V. ö.: Der Protestantenverein, ein Panier im deutschen Reich (Berl. 1871).

4. B. Sándor Gottlieb, bölcsész az esztétika elsó rendszeresítője az ujabb korban, szül. 1714. julius 17., megh. 1762 május 26. 1740-től kezdve a filozofia tanára az Odera m. Frankfurtban. B. a Leibnitz-Wolf-féle iskolának egyik legkitünőbb férfia, tankönyvei igen világosan formulázzák ez iskola tanítását, úgy, hogy Kant is többeket közülük előadásainál vezérfonalul használt. Legnagyobb érdeme azonban, hogy az esztétikának mint tudománynak külön helyet adott a Leibnitz-Wolf rendszerében; maga a név is, «esztétika» mint e tudománynak a neve, tőle származik. Ezt az érdemét nem szabad azért kicsinyelni, mert különben kevés eredetiséget mutat e tudomány kidolgozásában s müvészeti érzéke is általában csekély volt. Leginkább csak a retorikára s költészetre van tekintettel. Nagy fontosságu tény az, hogy az ide vágó gondolatoknak ő adott először rendszeres formát az ujabb irodalomban, hogy az esztétikát külön tudományként konstatálta s ezzel nagyobb fejlődését megindította. E gondolatokat először 1735. fejtegette: De monnullis ad poëma pertinentibus c. értekezésében, majd diktatumaiból keletkezett Meier S. F. műve: Anfangsgründe aller schönen Wissenschaften (3 köt. Halle 1754-59), míg végre kiadta Aesthetica acroamatica c. művét (2 köt. Odera m. Frankfurt 1730-1758), melynek befejezésében meggátolta a halál. Egyéb művei közül legfigyelemreméltóbb: Metaphysica (Halle 1719. 7 kiadás 1729 németre ford. Meier S. F. 1783). L. Abot: A. S. Baumgartens Leben und Character 1765. Schmidt J. Leibnitz und B. (1875).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is