Baumkirchner
András, előbb III. Frigyes császár, utóbb Korvin Mátyás
király pártembere, szül. Wippachban (Krajna) 1420 előtt. Ifjúságát grafenachi
Ulrik barátjával s bajtársával III. Frigyes udvarában töltötte. 1447-ben a
császárnak elzálogosított vasmegyei Szalonak birtokot kezelte s miután azt
utóbb magának megszerezte, Schlaning vagy Szalonak «urának» nevezte magát
leveleiben. 1452. megvédte az elégületlen rendek által Bécs-Ujhelyben ostromolt
császárt; 1453-57. azonban ő is átpártolt az ellenzékhez és V. Lászlónak
szolgálatába szegődött. László halála után ismét kibékült a császárral és
nemcsak a magyar királyválasztásnál, hanem a fölkelt bécsi polgárok leveretése
alkalmával is (1462) nagy szolgálatokat tett neki. Jutalmul ismét csak
magyarországi zálogbirtokot kapott. Helyzete mindazonáltal ez idő óta kényesebb
lett: a császár szolgálatában állva, Magyarország nagybirtokosa volt. Mint a
stájerországi elégületlen nemesség vezére, mind jobban Hunyadi Mátyáshoz
hajlott és két ízben kelt föl a császár ellen (1467 és 1469). Végre Fürstenfeld
mellett döntő győzelmet vívott ki, mire a császárral kibékült. De midön III.
Frigyes császár és Mátyás király közt 1470. törésre került a dolog, a császár
minden áron meg akart szabadulni veszedelmes hűbéresétől. E célból menlevél
átküldése mellett társaival együtt Grácba csalta és ott 1471. megérkezése
napján kivégeztette. Fiai: Vilmos és György magyar szolgálatba léptek és tovább
is harcoltak Frigyes császár ellen. Velük kihalt a család. V. ö. Allg. Deutsche
Biogr. II. köt; Bachmann, Deutsche Reichsgeschichte unter Friedrich III.; Huber
és Krones, Oesterr. Geschichte.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|