Baur

1. Albert, festő, szül. 1835. Aachenben, Düsseldorfban, majd Münchenben Schwindnél tanult, de a történeti tárgyak romantikai fölfogásánál fogva a düsseldorfi iskola híve maradt, 1861. visszatérvén Düsseldorfba első sikerét azon festményével aratta, mely III. Ottó császár holttestének Olaszországból Németországba való visszahozatalát ábrázolja. 1872-ben a történeti festészet tanára lett Weimarban. Legkitünőbb műve kétségkivül: Az arénában vértanuságot szenvedett nő temetése.

2. B. Ferdinánd Keresztély, az uj tübingai iskola alapítója, a német protestáns teologusok egyik legjelesebbje. Szül. a sváb földön, Schmidenben, Canstatt közelében 1792 jun. 21., megh. 1860 dec. 2. Előbb Blaubeurenben tanult, majd 1809 után Tübingában. 1817-ben a blaubeureni alsóbb szemináriumhoz nevezték ki tanárul, hol főként nyelvészettel és történelemmel foglalkozott, de a bölcsészet és teologia mezején fölmerült főbb mozzanatokat is élénk figyelemmel kisérte. Schleiermacher hatása alatt irta egyik maradandó becsü művét: Die Symbolik und Mythologie 1824-ben, mely nevét ismertté tette; ennek köszönhette, hogy a Bengel halála után ujjászervezett tübingai egyetemhez meghivatott tanárul 1826-ban, hol haláláig müküdött. A manikeizmusról és gnózisról kibocsátott nagyobb szabásu müveivel vonta magára a figyelmet. Baur és az uj tübingai iskola neve azonban a bibliai itészettel van különösebben összeforrva. Pál apostol ugynevezett pásztori leveleinek vizsgálataival kezdi ezen működését, majd az evangéliumokat veszi itészeti boncoló kése alá, kimutatni törekedvén, hogy a Pál neve alatt ismert levelek, kivévén a galatákhoz, rómaiakhoz s a korintusiakhoz irt két levelet, nem valódiak, s a többi apostoli levéllel és az apostolok cselekedeteiről irt könyvvel együtt nem az apostoloktól származnak, hanem a II. században keletkeztek. Az evangéliomok közül legrégibb a Mátéé, mely legtöbb zsidós elemet tartalmaz; Márk evangélioma már későbbi, egyesíteni törekszik a zsidó kereszténységet a Pál-féle kereszténységgel, de főként ezt célozza János evangélioma, mely a II. században keletkezett, s mely már a gnosztikus, montanisztikus és a szentháromsági tan felett megindult vitákra is tekintettel van. A bibliai itészet mellett sokat foglalkozott B. az egyháztörténelemmel, kivált munkásságának harmadik (1848-60-ig terjedő) szakában. Főbb művei: Paullus, der Apostel Jesu Christi. Sein Leben und Wirken, seine Briefe und Lehre (Stuttgart 1845), Kristliche Untersuchungen über d. kanonischen Evangelien, ihre Verhältnisse zu einander, ihr Charakter und Ursprung (Tübing. 1847), Die christliche Lehre von der Versöhnung (Tüb. 1838), Die christl. Lehre von der Dreieinigkeit u. Menschwerdung des Gottes (Tüb. 1841-43), Lehrbuch der christl. Dogmengeschichte (Stuttgart 1847), Die Epochen der Kirchengeschichtschreibung (1852), Das Christenthum u. die christliche Kirche in den 3 ersten Jahrhunderten (Tüb. 1853), Die christl. Kirche vom 4. bis 6. Jahrhundert (Tüb. 1859), Die christl. Kirche des Mittelalters ... (Tüb. 1861). Hátrahagyott irataiból kiadatott: Kirchengeschichte d. neueren Zeit (XVI-XVIII. század, Tüb. 1863), Kirchengeschichte d. XIX. Jahrhunderts (Tüb. 1862). Három munkája magyar nyelven is megjelent a Protestáns teologiai könyvtárban u. m.: A keresztyén egyház a IV., V. és VI. századokban., ford. Kereszturi Sándor (Budapest 1879); A középkori ker. egyház, fordította dr. Kovács Ödön (Budapest 1882). Az őskereszténység történelme. Ford. Dósa Dénes és Jesko Lajos. (Budapest 1874. Franklin.)

3. B. Gusztáv Adolf Lajos, német protestáns teologus és kiváló egyházi szónok; szül. Hammelbachban 1816. jun. 14-én, megh. Lipcsében 1889 máj. 22. 1861, Hamburgba hivták meg lelkésznek, hol mint jeles szónok lett ismeretessé és a vasárnapi munkaszünet ügyében fejtett ki nagy tevékenységet. 1870. lipcsei egyetemi tanár lett, 1871. egyháztanácsos. Jelesebb művei: Erklärung des Propheten Amos (Giessen 1847), Grundzüge der Erziehungslehre (u. o. 1840), Geschichte der alttestamentischen Weissagung (1861).

B. Vilmos, német protestáns toologus, B. Gusztáv testvére, szül. Lindenfelsben Odenwaldban 1826 márc. 16-án. Giessenben tanult, 1865-ben lelkipásztor lett Hamburgban s az ottani városi misszió igazgatója, 1872-ben udvari és káptalani prédikátor Berlinben, 1879-ben főegyházi tanácsos, 1881-ben prépost, 1883-ban a rajnai tartomány generál-szuperintendense. Tagja a belső (hazai) misszióra alakult központi bizottságnak. Népszerü iratai közül említést érdemelnek a következök: Geschichts- und Lebensbilder aus der Erneuerung des religiösen Lebens in den deutschen Befreiungskriegen (4 kiad., Hamburg 1884; 2 kötet); Das deutsche evangelische Pfarrhaus (3. kiadás, Bréma 1884); Leben des Freiherrn von Stein (2. kiad., Karlsruhe 1885); ezenkivül kisebb életrajzai Steinnak (4. kiad., Barm. u. o. 1880) Perthes Frigyesnek (2. kiad., u. o. 1880) és Arndt E. M.-nek (5. kiad., Hamburg 1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon