Bayard

1. János Ferenc Alfréd, jóhirü francia vigjátékiró, szül. 1796 márc. 17., megh. 1853 febr. 20. Első műve: La reine de seize ans (1828) nagy sikert aratott. Később elvette Seribe unokahugát, ki pártját fogta. Összesen vagy 200 darabot irt. Főbb művei: Le gamin de Paris, Le pére de la débutante, Les premiéres armes de Richelieu, Le vicomte de Letorriéres (Konti Eleven Ördög cimü operettjéhez ezt használta szövegkönyvül). A Donizetti-féle La fille du régiment (Az ezred leánya) cimű magyarra is lefordított operának ő írta a szövegkönyvét (1840). Szinművei (Théatre) 1855-1859-ig 12 kötetben jelentek meg. Magyar fordításban megjelentek még: Agg szinész és leánya. Ford. Nagy Ignác (Pest 1843. Színmütár IV. köt.), A párisi naplopó. Vígj. 2 felv. Ford. Nagy Ignác (u. o.), Nőm és hivatalom. Vígj. 3 felv., Jer ide. Vígj. 1 felv. Fordította Fáncsy Lajos (Kolozsvár 1842. Kir. lyceum betüivel), A cárné foglya. Vígjáték 2 felv. Ford. Ujházy Ede (Budapest 1875. nemzeti szinház könyvtára 78.).

2. B. Pierre du Terrail, chevalier de, a «chevalier sans peur et sans reproche» (a félelem és gáncs nélküli lovag), született Bayard várában, Grenoble vidékén 1473-1475 között, meghalt 1524 április 20. Nagybátyja, George du Terrail püspök vezetése mellett nevelkedvén, előbb szavojai Fülöp herceg, utóbb VIII. Károly király szolgálatába lépett. Vaudrai Claude lovaggal vivott szerencsés párbaja után Aireban egy csendőrszázad parancsnoka lett. 1495. követte a királyt a nápolyi hadjáratba és csodálatraméltó bátorsággal küzdött Fornuovo mellett, amiért Károly lovaggá ütötte. Ezután a novarai ütközetben és Nápolyban harcolt a spanyolok ellen. A Gariglianon át vezető hidat 200 lovas ellen egymaga védelmezte meg és ezáltal megakadályozta a spanyolok előnyomulását: Venosa város védelmezése közben szintén dicsőséget szerzett nevének. 1507. a genuaiak ellen, 1509. Agnadellónál küzdött. Midőn XII. Lajos II. Gyula pápával meghasonlott, B.-t segítségül küldte Mirandola grófnőnek és a ferrarai hercegnek. B. utközben el akarta fogni Gyula pápát, de ez a terve nem sikerült, 1513. a Guinegate melletti csatában az angolok elfogták, de Miksa császár és VIII. Henrik angol király parancsára váltságdij nélkül szabadon bocsátották. 1514. a Dauphiné kormányzójává nevezték ki. Ezután I. Ferenc királyt Olaszországba kisérte, hol Marignano mellett oly dicsőségesen hadakozott, hogy a király tőle, mint a hadsereg legméltóbb tagjától kérte s fogadta a lovaggá ütést. 1521. B. Méziérest védelmezte meg V. Károly serege ellen; ekkor egy lovasszázadot kapott elismerés jeléül. Később ügyes közvetítésével megakadályozta Génova elszakadását Franciaországtól. 1524. midön a milanóiakkal szemben a Sesián való átkelést védelmezte, egy puskagolyó összezúzta hátgerincét; B. egy fának támaszkodott s arcát az ellenség felé fordítva, meghalt. Holttestét bebalzsamozták és Grenobleba vitték, hol a rokonai által alapított minorita-templomba temették el. Élete történetét sokan megirták. V. ö. Encyclopédie V. 395.

3. B. Tamás Ferenc, amerikai államférfiu, született Wilmingtonban (Delaware) 1828 okt. 29. Kereskedősegéd volt New-Yorkban, de 1848. a jogi tanulmányokra adta magát, mire 1851. ügyvéd lett. 1868. atyja helyébe a szenátusba jutott, 1881. pedig a szenátus elnöke lett. Köztársasági elnökjelölt volt 1880. és 1884.; Cleveland elnöksége alatt pedig 1885-89. államtitkár volt. V. ö. Spencer E. Public life and services of Thomas F. B. (New-York 1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon