Bayle

Péter, francia bölcsész és történész, született Languedoc Carlt nevü helységében 1647 november 18., meghalt 1706 december 28. Első oktatását atyjától, ki református hitszónok volt, nyerte. Toulouseban, hol a jezsuita kollégiumban a bölcsészettudományokban nyert oktatást, áttért a kat. vallásra, de már másfél évvel rá, 1670. családja unszolására ismét visszatért előbbi felekezetéhez és hogy a hitehagyottság törvényes következményeit kikerülje, elment Genfbe, hol Cartesius bölcsészetét tanulmányozta, később visszatért Franciaországba és Rouenban és Párisban magánoktatással foglalkozott. 1675. Szedanba, a bölcsészettan tanárává neveztetett ki. Midőn XIV. Lajos 1681-ben a református tanintézeteket megszünteté, elhagyta Szedánt és Rotterdamba ment, ahová meghivást kapott az ottani egyetem bölcsészeti tanszékére. Itt neve közlése nélkül, mely azonban nem sokáig maradt titokban, kiadott néhány iratot, melyek megalapíták irodalmi hirnevét és pedig: egy levelet az üstökösökre nézve fenálló előitéletek ellen: Pensées diverses sur la cométe (Köln 1682 és 1683), egy cáfolatot Maimburg Lajos jezsuita által kiadott történelem ellen Critique générale de l"histoire du calvinisme de Maimbourg (Ville-Franche 1682. és folytatásait 1695, 1694 és 1704) a katolikusok és protestánsok egyaránt kedvezően fogadták és egy havi folyóiratot: Nouvelles de la république des lettres, melyet 1684-87. szerkesztett. A nantesi ediktum visszavonása és a királyi eretneküldözők dicsőítői ellen B. névtelenül közölt két iratban hatalmasan kikelt és pedig: Ce que c"est, que la France toute catholique sous le régne de Louis le Grand és a Commentaire philosophique sur ces paroles de l"évangile: Contrains les d"entrer etc. Jurien kálvinista teologus támadásai folytán, annak dacára, hogy a vele folytatott hosszu és heves irodalmi vitában igen ügyesen védekezett, B. 1693. hivatalától elmozdittatott. Most egész idejét főmüvének: a Dictionnaire historique et critique szerkesztésének szentelte (Rotterdam 1695-97. Legteljesebben kiadva Desmoizeaux által Amsterdam és Leyden 1740. 4 köt.). Élete utolsó éveiben heves küzdelme támadt Clerckel és Jaquelotval, kik őt azzal vádolták, hogy a kereszténységet, sőt a vallást egyáltalában aláásni szándékozik. E viták elkeserítették élete utolsó napjait, fokozták amugy is gyenge testi szervezetének bajait, melyek (semmiféle orvosi segélyt nem akarván igénybe venni) halálát okozták. B. az ujkori skepticizmus képviselője. Szerinte az emberi ész sokkal alkalmasabb a tévedések felderitésére, mint tényleges megismerés elérésére; védelmezte az erkölcsi és jogi meggyőződésnek függetlenségét a vallási dogmával szemben. Mélyreható kételyei által jelentékeny befolyást gyakorolt az egész XVIII. század szellemi fejlődésére. (Feuerbach: Pierre Bayle. Ein Beitrag zur Geschichte der Philosophie und Menschheit. 2. Aufl. Leipzig 1848.) V. ö. Damiron, Étude sur B. (1850.) Deschamps, la genése du sceptisme érudit chez B. (1879). P. Janet, Hist de la scfence politique etc. (1887, 3. kiad.). Jurien (1886) Denis, B.-t 1892. jelent meg levelezésének egy része: Choix de la correspondance inédite I. Lettres inédites. Kiadta Gigas E. (Kopenhága).

Forrás: Pallas Nagylexikon