Bazaine

Ferenc Akhilles, franc. tábornagy, szül. 1811., megh. Madridban 1888 szeptember 22. A saint-cyri tisztképző intézetben tisztté képeztetett ki; azután Afrikában szolgált az idegen légiónál, amellyel 1835. Spanyolországba ment Krisztina kormányzó királyné támogatására a karlisták ellen; 1839. ismét Afrikába jött, ahol 1850-ben ezredes lett. A krimi hadjáratban mint dandártábornok a két idegen légióbeli ezredből összeállított dandárt vezette; 1855. A hadjárat alatt tanusított ügyességeért és vitézségéért soron kivül hadosztály-tábornokká léptették elő; mint ilyen 1859. Melegnánónál és Solferinónál tüntette ki magát. 1862. a Mexikóba indított sereghez osztották be s Forey tábornoknak Franciaországba való elutazása után 1863. a Mexikóban levő francia hadak fővezérévé neveztetett ki s 1864. a császár tábornaggyá léptette elő. 1867. a francia hadaknak Mexikóból való kivonulása után, előbb a III., majd 1869. a gárda-hadtest parancsnoka lett. Az 1870. hadjárat kezdetén ismét a III. hadtestet vezényelte, később azonban, aug 12., III. Napoleon császártól átvette az összes francia hadsereg fölötti fővezérséget s rögtön elrendelte a visszavonulást Metztől Páris felé, hogy a Chalons-nál gyülekvő tartalékokkal egyesülhessen; terve végrehajtásában azonban megakadályoztatott az első német hadsereg által, amely a francia sereg jobb szárnyába kerülve a visszavonulását megkezdő francia sereget aug. 14. erélyesen megtámadta s addig feltartóztatta, míg a folyton a csatatérre és környékére érkező német hadtestekkel szemben B. nem folytathatta visszavonulását s ahelyett, hogy Északra tért volna ki, arra határozta el magát, hogy Metznél állást foglal s ott várja be a németek támadását, akik legyőzetésük esetén nem lettek volna képesek megvert csapataikat hadászati alapjuk felé terelni s következőleg katasztrófának lettek volna kitéve; a német hadvezetés azonban bizva tulszámában s seregrészeinek kitünőségében aug. 18. mégis megtámadta B.-t s mert az jobb szárnyának kellő időben való erősbítését elmulasztotta, döntően legyözte. B. Metz külerődei mögé vonta vissza seregét s későbben igen csekély tevékenységet fejtett ki a várat körülfogó németek ellen; csak ritkán s akkor is megdöbbentő ügyetlenséggel kisérlelt meg kitöréseket s a sedani fegyverlerakás után egyáltalában nem mozdult, azt remélve, hogy Franciaország, hadsereg hiányában, ugyis mielőbb békét fog kötni, amikor azután az egyedüli francia fegyveres hatalom élén ő lesz a helyzet ura. Csalódott. Franciaország rögtönzött hadseregeivel még öt hónapig tartóztatta fel a német hadsereget Páris előtt s ennyi időre B. hadseregének nem volt élelmiszere; szept. végétől kezdve már katonai lovakkal táplálták a katonákat s végre - október 27. - B. s hadserege (170,000 fő 427 tábori ágyuval és golyószóróval) lerakta a fegyvert s hadi fogságba került Németországba. A hadjárat befejezése után Thiers egyideig még megvédte a közvélemény által nemcsak ügyetlenséggel s gyávasággal, de hazaárulással is vádolt B.-t. Minthogy e vádak később a hadsereg kitünőségei által is nyiltan felhozattak, B. kényszerítve volt hadtörvényszéki vizsgálatot kérni maga ellen. Az aumalei herceg elnöksége alatt működő hadi törvényszék egy évnél több időt igénybe vevő vizsgálat után 1873 dec. 10. lefokozásra és halálra ítélte, egyidejüleg azonban a köztársaság elnökének kegyelmébe ajánlotta a sors által amugy is eléggé sujtott aggastyánt. Mac-Mahon tábornagy és köztársasági elnök az itéletet helyben hagyta ugyan, de a halálbüntetés helyett 20 évi várfogságot szabott ki büntetésül. B.-t a Cannes melletti Sainte Marguerite szigeten levő várban helyezték fogságba, ahonnan azonban már 1874 aug. 10. megszökött és Spanyolországba menekült. Védelmére irta az Episodes de la guerre de 1870 et le blocus de Metz (Páris 1883) cimü röpiratot.

Forrás: Pallas Nagylexikon