Bazalt

összetett kristályos, vulkáni és pedig harmadkoru, negyedkoru, vagy mostkoru kőzet, melynek lényeges elegyrészei: földpát vagy földpáthoz hasonló ásvány (nefelin, leucit) augit és olivin, továbbá magnetit. Régebben B. alatt olyan fekete szinü, tömegében egyneműnek látszó kőzetet értettek, melynek elegyrészeit szabad szemmel meg nem lehet állapítani. A laikus ma is minden fekete követ, melyet p. utak makadámozására, kavicsolására használnak, B.-nak nevez. Sokáig egynemű anyagnak is tartották és az ásványok közt szerepeltették. Mikroszkópi tanulmányozása azonban nemcsak azt derítette ki, hogy nem egynemü anyag, hanem azt is, hogy ama kőzetek melyeket a külső habitusnál, a színnél, a szerkezetnél, valamint egyéb sajátságnál fogva B.-nak mondottak, tényleg nem mind B.-ok. Sőt az is kiderült, hogy a B. megnevezés nem is vonatkoztatható csupán egyforma elegyrészü kőzetekre, hanem hogy az csak csoportnév hasonló összetételű kőzetekre nézve, melyeknek van közös elegyrészük és olyanok melyek különbözők ugyan de bizonyos tekintetben egyenértékűek. A közös elegyrészek az augit, olivin, magnetit a különbözők, de egyenértékűek: a földpát, nefelin, leucit s melilit, mely utóbbiak rendesen külön-külön vannak amazokkal (augit, olivin, magnetit) elegyedve. Leggyakoribb az augit, olivin s magnetit mellett a földpát tartalom, de fontos megkülönböztetési alap a nefelin, leucit és melilit tartalom is, bár utóbbiak a földpáthoz képest nagyon ritkák és azt rendesen csak pótolni szokták. Megkülönböztetése és osztályozása a B.-oknak az utóbb említett elegyrészek szerint történhetik: földpát-bazalt. nefelin-B., leucit-B., melilit-B. Régebben háromféle bazaltot különböztettek meg: durva- vagy középszemüt, melyet dolerit-nak, finomszemüt, melyet anamezit-nak neveztek, s olyan tömöttet, melyben az elegyrészek szabad szemmel nem láthatók, ennek meghagyták a bazalt nevet. Ma ez a szerkezeti megkülönböztetés csupán annyiban használatos, hogy egyazon bazalt szabad szemmel fel nem tünő kiképződési eltéréseit szoktuk vele jelölni. Beszélhetünk doleritos, anamézitos nagyon tömött bazaltról anélkül, hogy vele egyebet jelölnénk, mint azt, hogy elegyrészei durva szeműen, finom szeműen, avagy nagyon tömötten vannak kiképződve. Kémiai tekintetben közös tulajdonságuk a B.-oknak, hogy bázikus, vagyis kovasavban szegény kőzetek: kovasav-tartalmuk kisebb mint a kvarc nélküli andeziteké, noha ezek is már eléggé bázikusak. A kovasav-tartalom maximuma 50-52 %, de lesülyed 40 %-ra is. Nevezetes tulajdonsága továbbá a B.-nak, hogy anyaga jóval könnyebben olvad, mint a trachitos vulkáni kőzeteké. Ez a könnyü olvadás valószinűleg onnan van, mert a B.-okban gyakoriak a zeolitok, amint azt az üregeikben találhatók is igazolják. B. üregekben gyakoribb zeolitok: tomzonit, chabazit, filippszit, nátrolit, analcim, levin, harmotom, stilbit, dezmin, apofillit stb. Gyakrabban mint minden más kőzet mutat a B. oszloposságot. Sokáig azt hitték, hogy az oszloposság a B.-nak kizárólagos tulajdonsága, de ma tudjuk, hogy egyéb vulkáni kőzetek is találhatók oszloposan, bár legszebben mutatkozik az a B.-on, melynek oszlopai sokszor egészen szabályosak, 3-9 oldaluak s olykor haránt irányban izekre váltak. (Bővebbet l. Oszloposság.) A B. soha sem képez messze elterülő hegyláncokat, hanem rendesen kisebb területekre szorítkozik, melyen egyes kúpok csoportosulnak a főtömeg köré. Hegycsoportokban és tábla hegység alakjában is fel szokott lépni. A B. vulkáni képződésű: képződése sokáig vitás volt. Bőven olvashatni erről: Lasaulx, Der Streit über die Entstehung des Basalts, Berlin 1869.

1. Földpát-B., fekete tömött kőzet, mely szabad szemmel látszólag egynemű anyagból áll és csak itt-ott látni benne nagyobb ásvány-elegyrészeket, melyeket első tekintetre hajlandóbbak volnánk zárványoknak, sem mint lényeges elegyrészeknek tartani. Mikroszkópikus vizsgálat azonban mindenkor arról győz meg, hogy kétféle szerkezetű anyagból van összetéve. Egyrészről a földpát, mégpedig a plagioklasz-földpát, az augit, olivin és a magnetit mikroszkópos kicsinységű egyéneiből mint elegyrészekből, másrészről pedig üveges alapanyagból - az u. n. magmából - mely az apró elegyrész-egyének közötti űröket tölti ki. Ezen üveges amorf alapanyag mennyisége az elegyrész ásvány-kristályokéhoz képest igen változó. Vannak B.-ok, melyekben semmi sincs belőle, úgyhogy a vékony csiszolatokban az illető B. anyaga tisztán az elegyrész ásványainak kristályhalmazából összetettnek látszik; más B.-okban csak kevés van belőle vagyis az elegyrészekhez képest alárendelt; másokban megint a magma tulsulyra is vergődhetik, úgyhogy az elegyrészek belé vannak ágyalva s sokszor ftuidál-szövet (l. o.) is látható rajta. Az elegyrészeket illetőleg a földpát mindig plagioklasz és pedig leggyakrabban oligoklasz-andezin. Zárványként ortoklasz is előfordul, de ritkán. A plagioklasz többnyire ép, lécforma és ikerrovátkos, ritkábban zónás szerkezetű. Mennyiségre nézve rendesen felülmulja a földpátot az augit, mely ugy kristályokban mint szemekben lehet jelen. A kristályok gyakran zónások s ikrek; a nagyobbakban sok az üveg- meg magnetit zárvány, mely utóbbi sokszor fekete keretet képez körülötte. Ritkán bronzit sorakozik az augit mellé. Némely B.-ban (Faröer szi getek Mull, Skye) az augit diallag-forma kiképződésben van jelen, épp mint a gabbro-kőzetben az ilyen B.-nak diallag-B. a neve. A legjellemzőbb elegyrész az olivin. mely mint zárvány is szerepel. Lehet kristály-, szabálytalan, szem- v. egyéb alaku. Könnyen felismerhetővé teszi szerpentinné való átváltozása, mely repedéseiben gyakran jelentkezik. Gyakran apró kristályok alakjában krómspinell, vagyis pikotit zárványokat tartalmaz. Mivelhogy az olivin mint elegyrész nem mindig kristályalakban, hanem kerek szemekben ás lehet jelen, az alak kevés támaszpontot nyujt arra nézve, vajjon elegyrész-e, avagy zárvány. A szemek nagysága sem határoz, mert bár a zárványok gyakran igen nagyok, u. n. olivinbombák, de egészen aprók is lehetnek. Az olivin zárványok nagyobbára beléolvadtak a B. magmájába, azért látni azokat augit, olivin, plagioklasz és magnetit képezte övvel körülvéve. Némely B. igen gazdag olivin zárványokban, mások szegények, de hogy utóbbi esetben mennyiben irható az annak rovására hogy az olivin zárványok legnagyobb mennyisége talán észrevétlenül olvadt be a B. anyagába, biztosan meg nem állapítható. Ujabb vizsgálatok s kisérletek csupán az iránt nem hagynak kétséget, hogy az olivinnek igen jelentékeny szerep jutott a B. képződésében. Az is bizonyos, hogy az olivinbombák nem kiválások a B. magmájából, hanem a B. által magával ragadott s csak részben beléolvasztott olivin kőzetek maradványai, tehát valóságos zárványok. Az olivinbombák kőzettanilag a peridotitokkal (l. o.) hozhatók rokonságba; durva- vagy finomszemü elegyei olivinnak, augitnak ensztatitnak, bronzitnak, hiperszténnek, pikotitnak és ilmenitnak. A lényeges elegyrészeken kivül némely B.-bán nagy preexisztált amfibolok, biotit, rubellán, nemkülönben quarcok is előfordulnak. A B.-ban előforduló preexisztált amfibol nemcsak szokatlan nagyságával tünik fel, hanem nagyon erősen fénylő hasadási lapjaival is, mely reá nézve igen jellemző. Amely B.-ban nagyon sok az ilyen amfibol, azt amfibol-B.-nak is szokták mondani. Utólagos képződményként a B. üregeiben a fentebb elősorolt zeoliteken kivül elég gyakoriak a karbonát ásványok (kalcit, aragonit; vaspát stb.) és a quarcváltozatok, kalcedon s hialit. Ezek az üreget kitöltő ásványok sokszor oly nagy mennyiségben jelennek meg a B: ban, hogy szerkezete mandolakövessé lesz, innen a B. mandolakő nevezet. Mint zárvány nagyon nevezetes a termésvas a Disko grönlandi sziget D-i partvidékén található B.-ban, hol szénvassal együtt, részint apró szemekben és gömbökben, részint pedig nagy lencse- és táblaforma tömegekben fordul elő. Vasat és grafitot tartalmazó B.-ok általában Grönlandon igen elterjedtek. (L. Meteorit és Vas.) A földpát-B.-ok kémiai összetétele nagyon ingadozó, mi épségi állapotával is kapcsolatos. Átlagos százalékos összetételként elfogadható: kovasav 43,00, timföld 14,00, vasoxid és vasoxidul 15,30, mészoxid 12,00, magnéziaföld, káliumoxid 1,30, nátriumoxid 3,87, víz 1,80. Fs. = 2,9-3,1. A földpát B. savval rendesen pezseg, ami karbonát ásványok jelenlétére vall; a szilikátok mállási termékei azok. Mint legfiatalabb, tehát harmadkori. negyedkori és mostkori eruptiv kőzet a B. általában igen gyakori, de legközönségesebb a többféle B. közül a szóbanforgó f.-B. A hazai B. kizárólag f.-B., hazánk területén egyéb B. nem tört föl. Legterjedelmesebb B.-vidékünk a Balaton melléke, amelynek nyugati partja mentén vonuló hegység (a D-i Bakony), valamint az egyes kupok (Csobánc Tátika, Somlyó, Sághegy stb.) főanyaga B. Folytatólag Vas vármegyében több helyen lép fel B., ugyszintén Sopron vármegyében (Pálhegy) Ny-i folytatásuk Stájerországban van. Az említett területtől délre Baranya vármegyében Baan és Batina között van B. Nevezetes B.-vidékünk van még Salgótarján környékén, ahol különösen a Somoskő. A Pécskő meg a Salgó, valamint a Medves laposa érdekes B.-hegyek. A Somoskő B.;ja nagyon szépen oszlopos és pedig a Várhegy egy oldalán az oszlopok a csucs felé hajolnak. Regényessé teszi ezt a szép B. képződést az, hogy oszloptöredékeiből a hegytetőn egykor várat építettek, melynek vakolatlan magas falán az oszlopok átmetszetei a B. hegy folytatásainak látszanak, a Pécskő B.-ja kőzettelért képezve áttör barnaszénen és ezt az érintkezéstői egy méternyire koksszá változtatta oszlopos elválással; hasonló hatást egyebütt is észleltek szénre. Nógrád vármegyében Terbeléd és Lázi határában igen szép izeltoszlopu B. is van. Hazánk legnagyobbszerü oszlopos B.-ja Abrudbánya szomszédságában a Detunata hegyen van. A hegynek Ny-i oldala mintha óriási rostokból vagy összehajlított fahasábokból állana. A B. sziklafal alján meredeken, némely helyt függélyesen nyúlnak felfelé a B. oszlopok, a tetőnek több mintegy harmadát az oszlopok szögletes átmetszetei képezik, mintha a függélyesen álló fahasábokon vizszintesen fekvők nyugodnának. A csúcsra B. oszlopok a hegy tengelye felé hajlanak és akként vályu alaku mélyedés nyúlik végig a gerinc hosszában. (Bőv. l. Lóczy Lajos: A Detunata. Turist. Lapja, 1891.) Oszlopos B.-járól világhirü Staffa skót sziget, hol a B. egy egész barlangszerü űrt (Fingal-barlang) képez részint egyenes, részint meggörbült oszlopaival. Gyönyörü oszlopos B. van Szent.-Ilona szigeten s az Isola de Ciclopi-n Catánia mellett is, valamint számos egyéb helyen. Ismeretesebb külföldi B.-területek vannák még a Vogelsgebirgében, Westerwaldban. Siebengebirgeben, Eifelben, az Eugáneákban (Felső-Olaszország), az Auvergne-ben (Franciaország), Katalóniában, mindenekfölött pedig Európa északnyugati területein, Irland keleti partvidékén, Skóciában és környező szigetein, Izlandon stb. Európa EK-i valamint K-i területein nincs B. Euró pán kivüli világrészekben is nagyon el van terjedve, különösen Afrikában, Előindiában, a Csendes-Oceán szigetein és Észak-Amerika Ny-i vidékein. Egyes helyeken a B. láva alakjában lép fel, amikor B: láva a neve. Ez kőzettanilag tökéletesen megegyezik a közönséges B: tal, csupán szerkezeteben van annyi különbség, hogy a B. lávaár felületén a kőzet salakos, likacsos, ellenben az ár tömegének belsejében a kőzet tömött. A B. láva megállapításához természetesen szükséges kimutatni azt, hogy valamely vulkánnal van összefüggésben. Nálunk Gömör vármegyében Ajnácskőtől K-re Ragácstetőn képez a B. lávaárt. Az Etna lávája is f.-B. A B.-nak épp úgy vannak üveges s egyéb módosulatai mint akár a trachitnak, csakhogy ugy mennyiségre mint gyakoriságra nézve a B. üveges és egyéb módosulatai jóval a trachitéi mögött maradnak. Nagyobb tömegekben a B. üveges módosulatát leginkább csak Hawai szigetéről (Mauno Loa Vulkán), és a Nagy-Oceán néhány más szigetéről ismerjük. A B. üveges módosulatai vagy sok vizet tartalmaznak, vagy vízben szegények. Amazokhoz tartoznak a hidrotachilit-nak meg palagonit-nak mondott B. üvegek, melyek a trachit szurokköveknek felelnek meg; emezekhez a tachilit és a hialomelan, melyek a trachit obszidiánnal egyenértéküek. A hidrotachilit sötét barnászöld üveg igen kevés kovasav tartalommal, de nagyon sok vizzel. A palagonit laza szemekből összeálló barnás vagy barnásvöröses, vízben gazdag üveg, mely különböző helyeken rendesen B. tufában található, legszebben azonban Sziciliában az Etna és Palagonia vidékén (innen a név).

A tachilit és a hialomelan az obszidiánhoz hasonló üvegek, előbbi savban oldódik, utóbbi savban oldhatatlan, ami arra mutat, hogy a kettőnek másmás kémiai összetétele van; ami különben az obszidiánoknál is előfordul. Némelyikben közülök krisztallítok, mikrolitok is vannak kiválva; ezeket B. vitrofir-nak is mondják. Szferolitos és perlites kiképződésü üveges módosulatai a B: nak felette ritkák, előbbi a bobenhauseni tachilitban, utóbbi a tachilitban Marostica-ról. Tajtköves módosulat, tehát B. tajtkő csupán Hawai-ról ismeretes, ahol a Kilauea vulkán habköves anyaga néha hajfinomságu fonalakra is kihuzódott; ez az, amit Pelé királynő haja néven említenek; legjobban hasonlítható az üveggyapothoz. A B. könnyen mállik; a mállás végső terménye egy olyan fajta agyag, mint a nyirok, amely termékenységre nézve nem marad mögötte az utóbbinak. Az agyaggá mállás előtt van a B. mállásának egy oly stádiuma, melyben puha, földes vagy finom szemü, de még nem tökéletes az agyag. A mállás e közbüleső állapotában levő B.-ot mondják a németek wacke-nek, mely népies név az irodalomba is átment. A B. wacke a benne foglalt vas oxidációi mértéke szerint más-más szinü; lehet zöldesszürke vagy egészen zöld, kékesszürke, fekete, barna, vörös. Némelykor likacsos és kisebb-nagyobb üregeiben zeolitot meg mészpátot stb. tartalmaz. A B. wacke-ban nem ritkák az augit, amfibol s biotit kristályai. Némely B.-ban sok a foszforsav-tartalom és mállásakor hasadékaiban foszforit is képződik. Hazánkban nevezetes B.-agyag az a vöröses képlékeny agyag, melyet Zólyomtól DNy-ra a Garam bal partján Bacur táján Osztroluka felé bányásznak, mert az szolgáltatja a kitünő anyagot a selmeci pipák gyártásához. A B.-agyag azonkivül igen jó termőföld; porrá tört B., különösen pedig a B.-tal kavicsolt utak porát és sarát igen ajánlják ásványi trágyának. Maga a szilárd B. kitünő útburkoló anyag, leginkább pedig a szemcsés, doloritos szerkezetü, mert a nagyon tömött igen sima; utóbbi a legjobb kavicsoló anyag. A B. oszlopokat építkezéseknél is használják; itt-ott kerítéseknek veszik.

2. Nefelin, B., külsejében egészen hasonlít a f: B.-hoz, a különbség csupán az összetételben van, amennyiben földpát helyett nefelint tartalmaz, mint lényeges elegyrészt az augit és olivin meg magnetit mellett. Némely n.-B.-ban hiányzik az olivin, az ilyent megkülönböztetésül az igazitól nefelinit-nek nevezik. Hazánkban n.-B. nincs.

3. Leucit-B., az előbbiektől leucit-tartalma különbözteti meg, mely rendesen augittal, olivinnal és magnetittal van elegyedve; nefelin gyakran csatlakozik a leucithoz, üveges alapanyag némelyikben van, másokban nincs. Uralkodó elegyrészek a leucit és az augit, mely két ásványnak mennyiségi viszonya ingadozó, majd az egyik, majd a másik vergődhetik tulsulyra, ami a kőzet szinében is nyilvánul. A sötét szürke szinüek leucitben gazdagok, a feketékben pedig az augit az uralkodó elegyrész. Hazánkban l.-B. nincs, de nevezetes, hogy sem l.-B., sem pedig n.-B. épp ugy nincs Közép-Franciaország nagy B. területén, valamint hiányzik egész Észak-Európában.

4. Melilit-B., a I.-és n.-B.-októl makroszkoposan miben sem különbözik; benne a melilit játssza azt a szerepet, mint amazokban a nefelin, illetőleg a leucit.

A B.-oknak ötödik osztályába sorozható az u. n. magmabazalt vagy limburgit, mely a B.-hoz hasonló és uralkodó üveges alapanyagában, a magmában, olivin és augit kristályok váltak ki. A bazalt anyagu vulkánoknak bombái, lapilli-jei, homokja, hamuja, nem egyebek a B. törmelékjeinél. Ha B: bombák, lapillik s egyéb törmelékek valamely kötőanyag segítségével állanak össze, B. konglomerát vagy B. breccia lehet az eredmény, a törmelékek kopottsága mértékében. A B. hamu vagy homok összeállásából képződik a B.-tufa, mely néhol többnyire B. közelében hatalmas rétegeket képez és sokszor kövületeket is tartalmaz s gyakran B.-zárványokat, olivin, augit, amfibol csillám s magnetit kristályokat is találni benne. Nálunk a Balaton mellett a somogyi parton Fonyód mellett van igen szép B. tufa. Rendesen B. konglomerátokkal együtt vagy B. tömegekkel váltakozva szokott előfordulni. A B: tufához hasonló tufa a peperin, a palagonittufa, a leucittufa, (l. különkülön). A B. irodalma nagyon gazdag úgy általános szempontból, mint B. vidékek szerint. Nevezetes általános munka: Zirkel: Untersuchungen über die mikroskopische Zusammensetzung und Struktur der Basaltgesteine. Bonn 1870. Különleges hazai területre vonatkozik: Hofmann K.: a déli Bakony bazalt kőzetei (Földt. Int. Évk. III. köt.) 1 szín. térk. és 3 kőny. tábla.

Forrás: Pallas Nagylexikon