Bazilika

(gör., latinul teljesen: basilica domus); Az ó-görögöknél és rómaiaknál B. elnevezést adtak a törvényhozás és az üzleti forgalom számára emelt épületeknek. Ez az antik B. egy hosszukás négyszögletü épület volt, melynek belsejét oszlopcsarnokok közép- és oldalhajókra osztották, ezen utóbbiak fölött gyakran gallériával. Bejárata a hosszu vagy a keskeny oldalon volt s a kijárattal szemben sokszor egy félkörü fülke (exedra, apsis) volt elhelyezve. A B.-k mennyezete lapos. Ezen nagy, nyilvános B.-k rendesen a városok forumán vagy a körül voltak elhelyezve. Igy a római forum első B.-ját. a «B. Porciá»-t Cató censorinus építtette Kr. e. 185. a Curia mellett. A római forumot köritő számos B. közül különösen az Aemilius Paulus által emelt B. Aemilia és a Julius Caesar által megkezdett, de csak Augustus alatt bevégzett Basilica Julia tüntek ki. A pompéji forum egyik keskeny oldalán három kisebb B. áll egymás mellett. A nyilvános B.-nak ez az egyszerü alakja később mindinkább megváltozik; igy a B. Ulpiának mindkét keskeny oldalán van egy-egy fülke; Maxentius B.-ja már egészen boltozott és két fülkéje közül az egyik a keskeny, a másik a hosszu oldalon van stb. De az előkelőbb római lakóházaknak is voltak B.-ra emlékeztető nagyobb csarnokaik, melyek még a későbbi időkben is megtartják általánosságban az ős Basilica Porcia alaprajzának elrendezését. A közélet nagyjainak szükségük volt ezen privát B.-kra, hogy számos tisztviselőiket, udvarlóikat és pártembereiket, kik náluk naponként nagy tömegben összegyültek, kellőkép elhelyezhessék. a szentírás bizonyitja, hogy az első keresztények isteni tiszteletüket eleinte privát házakban, különösen pedig azoknak B.-iban tartották és csak az üldözések megkezdésekor menekültek a katakombákba. Nagyon természetes, hogy amint a kereszteny vallás győzedelmeskedésével az istentisztelet számára nyilvános épületek emeltethettek azok a B.-k formáit és elrendezését vették föl sőt még elnevezésüket is megtartották és Kr. u. a IV. századtól kezdve azt majdnem kizárólagosan a keresztény templomokra alkalmazzák. De a keresztény B. mindjárt kezdetben oly jelentékeny és mélyreható változásokat tett a pogány B.-k elrendezésében, különösen a katakomba-templomok emlékezetének még friss behatása alatt hogy azok mint önálló koncepciók jöhetnek tekintetbe. Az ó-keresztény B. nagyjában megtartja a pogány B.-k falaktól zárt hosszas négyszögü alaprajzát: Főhelye a bejárattal szemben a félkörü fülke apszis ahol az oltár állott körülötte a papsággal: az épület belsejét oszlopsorok egy szélesebb középés két keskenyebb oldalhajóra (vagy egy szélesebb közép- és két-két keskenyebb oldalhajóra) osztották, előudvarként hozzácsatolva a római lakóházak átriumát.

Az apszis kelet felé van irányozva. nyugat felől pedig a bejárás van, melyen át oszlopcsarnokkal (m m) kerített udvarba. jutunk: a közepén van a tisztálkodásra szolgáló kut (kantharus). A B. előrésze el van választva, ez a narthex a katechumenek gyülekező helye, kik még nem tagjai ez egyházközségnek. Az északi mellékhajóban vannak a férfiak, a déliben a nők. A község előkelő férfiainak és a szerzeteseknek helye a senatorium és az előkelő és szerzetes nőké-a mathimonoeum. A közép hajóban alacsony korlát zárja körül a chorust, melyben két emelvény (ambo) van, a délin az epistolát és északin az evangéliumot olvassák föl. A chorusból lépcsők vezetnek fel a szentélybe, ahol az oltár áll, vele szemben hátul az apszisban a felsőbb papság székei között a püspök széke, a katedra. A középhajó fölül vagy látni engedi a tetőszerkezet gerendázatát, vagy azt táblázatos deszkaborítással födi. Az oldalhajók tetemesen alacsonyabbak a középhajónál, hogy félereszü tetőik fölött még ablakok nyilhassanak a középhajó hossz-falaiban. A közép- és oldalhajót egymástól ivezetes oszlopsorok vagy pillérek választják el. A B.ezen egyszerü alakja tovább fejlődik azáltal, hogy a hajókat az apszistól egy kereszthajó választja el s ezáltal A San Paolo fuori le mura B. a templom alaprajza. keresztalakuvá válik. A hosszuhajó és a kereszthajó érintkezési pontján van a főoltár, fölötte egy nagy boltivvel a diadalivvel melyet néha két különálló oszlop is tart. Az oltár alatt egy kis kriptában voltak a szentnek ereklyéi, kinek tiszteletére a B. épült. A B. külseje egészen egyszerü volt. Annál diszesebb volt belsejük; az értékes arany és ezüst fölszerelések, a szingazdag szőnyegek, a mintákba rakott sokszinü márványlapokból álló padozat, és különösen az aranyos alapu mozaik diszítések, melyek az apszist és a falak felső részét gyakran teljesen elfödték, csodálatraméltó harmonikus hatást kölcsönöztek a B. belsejének. A B: knak tornyuk nem volt, az nagy ritkán csak mint harangláb állt a templom mellett és attól elkülönítve. E tekintetben csak a hazánkban Szent István idejében épült bazilikák tesznek kivételt, melyeknek mind a 4 sarkán egy-egy torony állt (a székesfehérvári és a nagyváradi). A fönmaradt B.-k között ugy régiségre mint nagyszerüségre nézve első helyet foglal el Rómában a Theodosius és Honorius császárok idejében épült San Paolo fuori le mura (a falakon kivül épült Szt. Pál) temploma.

Forrás: Pallas Nagylexikon