beat

Eredetileg a jazz-zenében az ütőhangszerek folyamatos és egyenletes hangsúlyozású megszólaltatásának neve. Ma az afrikai mozgáskultúrából eredő ritmikus tánczene, táncdal, sőt ilyen műveket játszó együttes neve. A beat zene elsősorban a jazz-zene talaján, amerikai viszonyok között virágzott és virágzik, ahonnét robbanásszerűen terjedt el az egész világon. A ritmuskíséret egyenértékű a melodikus zenei anyaggal. A belső fejlődés következményeként, valamint a társ. igényektől függően különböző irányzatok alakultak és alakulnak ki. Jellemző a beatzenére, hogy az együttesek olyan hangerővel dolgoznak, amellyel a mozgásösztönök felszabadult, gátlástalan kiélésére hangolják a közönséget, és intenzív kapcsolat alakul ki az előadók és hallgatók között. A hangerő fokozására elektroakusztikai felszereléseket használnak. A beategyüttesek az előadott műveket gyakran maguk írják. A beatzene legkimagaslóbb képviselője a Beatles-együttes volt. Az USA-ban a beatzenét rocknak nevezik, s ez a szóhasználat a 70-es évektől Európában is elterjedt. A jazz és a rock szintetizálásának csúcsa a jazz-rock.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• jazz
• ütőhangszer
• tánczene
• mű
• fejlődés
• rock