Beaulieu

(ejtsd: bóliö), 1. Claude Ferenc, francia történetíró és ujságíró, szül. Riomban 1754., megh. Marlyban, 1827. Szerkesztője volt a Nouvelles de Versailles (a későbbi Assemblée nationale) mérsékelt monarkista lapnak (1789), része volt a Feuillants klubjának alapításában (1789) s társszerkesztője vala a Postillon de la guerre monarkista lapnak. a jakobinizmus győzelmével (1793 máj. 31.) börtönbe került, amelyből csak Robespierre bukása után szabadult ki. 1797 szept. 4. a konvent mint a Miroir és a Gazette universelle társszerkesztőjét számkivetésre ítélte. Később az Oise prefektusának titkára lett és 1815-ig ezen departement hivatalos lapját szerkesztette. Főműve: Essais historiques sur les causes et les effets de la révolution française (6 köt. 1801-1803), mely alapos tárgyismeret és elfogulatlan itélet által tűnik ki; Le temps présent (1815), La revolution franpaise considérée dans ses effets sur la civilisation des peuples (1820). (Gr. Encycl. V. 1030.)

2. B. János Péter de báró, osztrák tábornok, szül. Namurben 1725., megh. Linzben 1819 dec. 22. 1743. lépett osztrák szolgálatba, s mint Daun táborszernagy hadsegéde a hét éves háborúban több csatában kitüntette magát s alezredes lett és bárói rangot kapott. A béke megkötése után visszavonult belgiumi birtokára s művészeti tanulmányokkal foglalkozott, miközben azt a megbízást kapta, hogy a császári kastélyok művészi berendezését vezesse. A brabanti forradalom kitörésekor egy osztrák hadtest vezérlését bízták rá, s az ő érdeme, hogy a felkelést hamar elnyomták. A francia forradalmi háborúk alatt is többször kitüntette katonai tehetségét. Amint Jemappesnál Biron tábornok 1792 ápr. 29. megtámadta, másnap Quiévrainnél az ellenséget megverte s Valenciennessig űzte s Teschen Albert herceggel együtt megvédte a német-alföldi határt a franciák betörése ellen. A jemappesi csatánál (1792 nov. 5.) a hadsereg balszárnyat ő vezette s a visszavonulást fedezte. a háboru további folyamán is többször kitett magáért. 1796. táborszernaggyá, majd az olaszországi csapatok fővezérévé nevezték ki. Montenottenal a végből, hogy hadseregével Genovát is fedezze, hosszan elnyujtotta harcát, minek vereség lett a vége. Bonaparte ugyanis áttörte az osztrák csapatokat, s B.-t visszavonulásra kényszerítette. Ettőlfogva B. csillaga lehanyatlott. A lodii ütközet után a Mincio mögé vonult vissza. l Ugyanezen év jun. 21. Wurmsert nevezték ki helyébe fővezérnek. B. ekkor linzi birtokára vonult vissza, s ott is halt meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon