Kisszótár



Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Beavatkozás

(interventio, nzkj.). Van-e az államoknak joguk más független államnak benső államrendjébe, alkotmányharcaiba beavatkozni? Az európai államok praxisa úgy a mult, mint a jelen században ismételten a beavatkozás elvét fogadta el, leghatározottabban talán az 1821. évi laibachi és az 1822. évi veronai kongresszusokon, amelyek a beavatkozásnak elvét a legitim fejedelmi hatalom érdekében az európai világrend elvének proklamálhatui vélték. «A törvényhozási és a kormányzási hasznos vagy szükséges reformoknak Metternich herceg 1821. évi május 12. Laibachban kelt körjegyzéke szerint csakis azoknak szabad akaratából, megfontolt s felvilágosult sugallatából s elhatározásából kell eredniök, akiket az isten a hatalomért felelőssé tett. Ami ezzel az elvvel ellenkezik, az szükségszerüen zavarokra, felforgatásokra s az orvosolni célzottaknál sokkal sulyosabb bajokra vezet. Áthatva ettől az örök igazságtól a fejedelmek nem haboztak annak nyilt, határozott s erélyes proklamálásában, s kijelentették, hogy a törvényes hatalom jogainak és függetlenségének elismerése mellett tőrvényesen semmisnek s Európa közjogának alapelveibe ütközőnek fognának tekinteni minden állítólagos reformot, melyet forradalom s nyilt erőszak hoztak létre» Csak Anglia tiltakozott e monstruózus elmélet ellen, mint amely veszélyezteti az államoknak biztonságát s a nemzeteknen szabadságát, s mindig híve maradt a be nem avatkozás elvének. Igy 1861. óva intette a francia kormányt, hogy Mexikónak belügyeibe ne avatkozzék, s ugyanabban az évben az olasz politikai átalakulásokra vonatkozólag az angol királynő trónbeszédébenjelenti ki: «minthogy azt hiszem, hogy saját ügyeiknek rendezését magokra az olaszokra kell hagyni, nem találtam helyén levőnek, hogy a dolgok menetébe tettleg beavatkozzam». Az ujabb nemzetközi jognak a be nem avatkozás elve egyik sarktételét képezi. Alapszik ez annak az igazságnak felismerésén, hogy az alkotmány s a benső jogrend az illető benső ügye, s annak védelme nem a nemzetközi jognak feladata. Helyesen mondja Bluntschli: «Kormánybuktatás, fejedelmeknek detronizálása, uzurpátoroknak trónra emelése, alkotmányszerü népjogoknak sértése az államjognak, de nem a nemzetközi jognak, nem az államok közötti viszonynak képezi megsértését» A nemzetközi jog a beavatkozásban az állami önállóságnak jogtalan megtámadását s a nemzetközi béke veszélyeztetését látja, amelyet azért az uralkodóházak közötti rokonság, az érdekközösség épp oly kevéssé igazolhatnak, mint a forradalom utján uralomra jutó párt iránti politikai ellenszenv. S az újabb kornak története ennek a felfogásnak helyességét bizonyítja. Az abszolut hatalmak beavatkozása s erőlködései az életképes nemzetek önóhajtotta politikai átalakulását s fejlődését ideig-óráig megakasztották, de meg nem akadályozhatták. Példák: a szent szövetség beavatkozási kisérletei az abszolut monarkia érdekében Olasz- és Spanyolországban; III. Napoleon beavatkozási kisérlete Mexikóban. A nemzetközi jognak modern jogelve különben nemcsak elméleti, hanem immár gyakorlati igazság. Példa erre az ujabbkori, a sérthetetlen legitimitás alapelvével ellentétben álló államalakulatoknak az európai hatalmak részéről akadálytalan elismerése, mihelyt az uj alakulatok szükségeseknek és állandóknak bizonyultak. A modern jogfelfogást tükrözi vissza Vilmos porosz király az 1870. évi északnémetországi országgyülés megnyitó trónbeszédének ama kijelentése, hogy a jólétnek, a szabadságnak, az igazságnak független ápolása minden politikai közületnek legsajátosabb joga és feladata, s hogy minden államnak fegyveres ereje csak saját függetlenségének védelmére s biztosítására s nem mások függetlenségének aláásására van hivatva. Az örvény, mely ezt a felfelfogást az 1821. évi kongresszus felfogásától elválasztja, a haladás, mely a nemzetek szükségletei s fejlődése által igazolt uj alakulatoknak elismerésében nyilvánul, fényes bizonyítéka annak, hogy a sérthetetlen legitimitás régibb elmélete a középkori régiségek lomkamarájába került, ahova kétségtelenül tartozik.

A be nem avatkozás elvének azonban vannak kivételei. Ilyen kivétel, ha valamely állam önként kéri más barátságos hatalomnak beavatkozását, vagy a felajánlott beavatkozást elfogadja, mert ily esetben a beavatkozás az állam függetlenségét nem érinti. A beavatkozás jogosultsága természetesen attól függ, hogy az, aki a beavatkozást kéri, az államakarat jogosult közegének, az állam valódi képviselőjének tekinthető-e vagy sem. A hatalmát vesztett kormány, az elűzött fejedelem nem képviselője többé az államhatalomnak, a kérelmökre történt beavatkozás azért jogosnak nem tekinthető. A nemzetközi képviseleti jog csak a tényleges államkormányt qui actu regit illeti meg. Ily kivételnek van helye továbbá akkor is, ha a belföldi harcok az emberi s nemzetközi jog megsértésévé fajulnak, mert az általános emberi s nemzetközi jogok nemzetközi oltalom alatt állanak. De elismerendő ily kivétel akkor is, ha a belháboru a nemzetközi jogrendet s békét veszélyeztető alakulat állandósítására irányul. Az p., hogy az addigi monarkia köztársaságilag akar szervezkedni, vagy megfordítva, a beavatkozásra jogcímet nem ad, mert mindkét államforma a nemzetközi jogrenddel egyaránt összeegyeztethető, de az elűzött államfő helyébe az anarkiának trónra ültetése jogosan és méltán találkoznék a többi hatalmak tiltakozásával, mert az anarkia a létező általános jogrendbe be nem illeszthető, sőt azzal ellentétben álló közveszélyesség jellegével biró állapot. Továbbá kivételre vezet az államnak joga s kötelessége saját honosait a külföldön is, a körülményeknek megfelelő védelemben nemzetközi eszközök igénybevételével részesíteni. Anglia 1867. joggal indított háborut Abisszinia uralkodója ellen azért, mert angol alattvalókat fogva tartott.

A diplomáciai s szükség esetén fegyveres beavatkozásnak természetesen csak akkor van helye, ha a honosoknak személyökben vagy vagyonukban megtámadása magától a külföldi államhatalomtól indul ki. Ha a jogsértést nem az államhatalom követi el, hanem annak közegei, vagy éppen magánszemélyek p. rablók -, akkor pusztán ezen az alapon a beavatkozás nem jogosult. A jogsértésnek megtorlása első sorban annak az államnak kötelessége, de joga is, amelynek területén a jogsértés történt. Csak a jogsértésnek megtagadása teszi jogosulttá a beavatkozást, vagy pedig, ami rendezett államokban alig képzelhető, az illető államhatalomnak bebizonyult képtelensége, hogy a személyes vagyonbiztonságot veszélyeztető elemekkel p. rablóbandákkal sikeresen megküzdjön. További kivételt képez az az eset is, amidőn valamely állam saját honosaiban lábbal tiporja az általános emberi jogokat, és saját alattvalóit oly bánásmódban részesíti, mely az európai civilizáció követelményei szerint megengedhetlennek mutatkozik. Ezen az alapon történt intervenció Törökországnak keresztény lakossága érdekében. További kivételt képeznek a jótállás, garancia esetei. Mig a jótállás, kezesség a magánjogban mindig mellékszerződés jellegével bir, mert az egyenes adós által a hitelezővel szemben elvállalt kötelemre vonatkozik, s annak biztosítását célozza, a nemzetközi jogban a garancia nem csak mellékszerződésként szerepel, akként t. i. hogy két állam között létrejött szerződés esetében egy harmadik állam a szerződő államok egyikeért a jótállást elvállalja, hanem mint önálló, főszerződés is, amely által több hatalom bizonyos nemzetközi jogállapotot önálló védelme alá veszi. A beavatkozási jog szempontjából ennek a különbségnek az a jelentősége, hogy az első esetben a jótálló államnak beavatkozási joga és kötelessége annak az államnak jogától függ, amelynek érdekében s biztosítására a jótállás történt. A jótálló tehát beavatkozásra csak akkor jogosult, ha a segélynyujtás szükséges, és ha azt a segély igénybevételére jogosult szerződő fél követeli. A másik esetben ellenben a beavatkozás joga önálló és független, mert a jótállás nem egy harmadiknak, hanem magoknak a szerződő feleknek kölcsönös érdekében, önállóan történt. Ilyen önálló jótállási szerződések példái Belgium semlegességének elismerése 1839., a dunai fejedelemségek relativ önállóságának s az ottomán császárság függetlenségének elismerése 1856-ban (párisi szerződés), s a legujabb kornak kétségkivül legfontosabb szerződése az 1818. évi berlini szerződés. A jogtalan beavatkozás ténye más államoknak beavatkozási jogát szüli abban az irányban, hogy az illetéktelen beavatkozés abban hagyassék. Mexikó ügyében az Egyesült Államok kormánya kijelentette, hogy dacára annak, hogyAmerikának egész fejlődése köztársasági irányu, elismeri, hogy nincs joga Mexikónak az államforma körüli alkotmányvitáiba avatkozni, de épp oly kevéssé ismerí el az európai hatalmaknak jogát, hogy Mexikót, ha köztársaság akar lenni, ebben akadályozzák. A franciaintervenciót az Egyesizlt Államoknak franciaellenes intervenciója követte. Oroszországnak a nyugati hatalmak által illetéktelennek elismert beavatkozása Törökországban az 1855. évi keleti háborút vonta maga után. Szövetséges államokban a beavatkozásnak jogát az egyes államok alkotmányügyeíbe a szövetségi alkotmány határozza meg.

B. alatt a polg. peres eljárásban értjük a harmadik személyt illető jogot, melynél fogva, ha valamely kereset által, jogközösségnél vagy törvénynél fogva magát felperesi minőségben érdekeltnek véli: a felperes ellen intézendő alkeresettel a perbe avatkozhatik. Az esetéket, melyben B.-nak lehet helye, annak határidejét, tárgyalási módját, a főperre vaíó hatását a perrendtartások határozzák meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is