Beck

1. Ágost, svájci festő és rajzoló, különösen ismeretes mint hadi képek rajzolója és festője, született Baselban 1823., a düsseldorfi akadémia növendéke volt, ahol különös előszeretettel foglalkozott lovak rajzolásával és katonai jelenetek festésével, később majdnem kizárólag képes lapok számára rajzolt és összeköttetésbe lépett a «Leipziger Iliustrirte Zeitung» c. képes folyóirattal. Mint hadi rajzoló működött az 1859-iki háboru alatt az osztrák táborban, szintúgy 1864. a dán háboruban és 1866. a szász koronaherceg táborában Csehországban, hol egy ízben életveszélyben is forgott. 1870-71. a német-francia háboru alatt majdnem minden jelentékenyebb csata mozzanatait megörökítette. Meghalt Thunban (Svájc) 2872 jul. 18.

2. B. Frigyes báró, osztrák táborszernagy, szül. Baden-Freiburgban 1830 márc. 21. - 1846. lépett osztrák szolgálatba. Részt vett a magyarországi és az olasz hadjáratokban (1848, 1849, 1859); 1867. ő felsége katonai irodájának feje s 1874. a király szárnysegédelett. 1881 jun. 11 a vezérkar főnökévé, 1889 jan. 1. pedig táborszernaggyá neveztetett ki. Számos kitüntetés érte: 1883 óta tulajdonosa a 47. gyalogezrednek; megkapta a bárói rangot és többféle érdemjelet (vaskoronarend, Lipótrend nagy-keresztje stb.).

3. B. Fülöp Levin báró, táborszernagy, polgári szülőktől, szül. 1700., megh. Horvátországban 1768. Részt vett a csehországi, sziléziai, bajorországi s rajnamelléki hadjáratokban. A hétéves háboru alatt részt vett a kolini diadalban, elfoglalta Greifenberg-el és elfogta Dierke porosz tábornokot hadastul Meissen mellett. Ezért a Mária Terézia-rendet kapta. A hubertsburgi béke után kinevezték az 53. számu gyalogezred tulajdonosává Horvátország katonai parancsnokává. 1766. Mária Terézia bárói rangra emelte.

4. B. Günther von Mannagetta lovag, a bécsi naturhistorisches Hofmuseumban a növénytani osztály őre és főnöke, szül. Pozsonyban 1856 aug. 25. 1878. a filozofia doktora s az Innsbruckba költöző Peyritsch dr. után a cs. és kir. udvar botanikai kabinetjének asszistense lett. Ez az osztály 1884. az udvar termékrajzi muzeumába költözvén, Reichardt halála után (1885) segédőr cimmel a növénytani osztálynak vezetője lett s ekkor a csász. növény-gyüjteményt, vagyis bécsi herbáriumot kezdte morfologiai gyűjteményeivel együtt berendezni és felállítani s ezt 1886 végén be is fejezte, 1889. aug.-ban a Hofmuseum ünnepies megnyitásakor valóságos custos lett. 1884 óta a növényszisztematikának m.-tanára az egyetemen. 1885. és 1888. a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumtól államsegélyt kapott, hogy Bosznia flóráját tudományosan átkutassa (Flora von Südbosnien und der angrenzenden Hercegovina. I-II. köt. a naturhist. Hofmuseum annales-ében) s a szarejevói országos muzeum számára botanikai gyüjteményt rendezzen. Lipót főherceg megbizásából Hernstein flóráját és (kitünő zoologiai kutatók segítségével) faunaját dolgozta ki a főherceg támogatásával készült díszmű részére, amely Monographie von Hernstein u. seiner weiteren Gegend cimen jelent meg. a Flora von Hernsteinban (1884) közölte B. Alsó-Ausztria mészhavasainak vegetációjáról évek során át gyüjtött tapasztalatait. Fülöp, szász Coburg Gotha fejedelme is megbizta, hogy az ltinera principum S. Coburgi II. kötetének részére (1888.) a föld körül való utazásából eredő növénytani anyagot feldolgozza. Ezekért a nagy aranyérmet kapta jutalmul, Ernő szász királyi herceg pedig elsőosztályu lovagkereszttel tüntette ki. A bécsi kolosszális herbariumot oly nagy rendbe hozta, hogy óriás terjedelme (1.120,000 szám) dacára is minden része hozzáférhető. Külön morfologiai gyüjteményt, gazdag gyümölcs- és maggyüjteményt is rendezett. Egyideig az állat- és növénytani társaság titkára volt, most a Wiener Illustrirte Gartenzeitung szerkesztője, a kertészeti egyesület főtitkára, a gráci naturwiss. Verem für Steiermark, valamint a Société nation, des sciences natur. el math. in Cherbourg levelező tagja. Számos kisebb-nagyobb terjedelmü értekezésén kivül, melyek leginkább a bécsi és német botanikai és tudományos folyóiratokban jelent meg, nagyobb munkái a következők: Monographie der Gattung Orobanche, 4 szines táblával és 3 térképpel (Cassel, 1890); Flora von Nieder-Oesterreich (Wien, 1890-92); Inulae Europaeae (Bécs 1881); Plantae a Dre. J. Szyszylovicz in itinere per Cernogoram el in Albania adjacente anno 1886 lectae (Szyszylovicz-csal, a krakói akad. közleményeiben 1888). Übersicht der bisher bekannten Kryptogamen Nieder-Oesterreichs (Bécs, 1887). Die Nadelhölzer Nieder-Oesterreichs, eine pflanzengeogr. Studie (Bécs 1889).

5. B. Henrik, német szinész és drámairó, szül. Gothában 1760., megh. Mannheimban 1803., hol csekély megszakítással 1779 óta mint szinész és 1861 óta mint igazgató működött. Schillernek jó. barátja volt és a «Haramják» és «Fiesko» első előadásaiban (mint Kosiusky és Bourgaganio) jeleskedett. 1799-1801-ig a müncheni szinháznál volt rendező. Hősök és szerelmesek, valamint bonvivant-szerepekben egyaránt kivált és szép hangjával a daljátékban is megállta helyét. Szinművei közül legtöbb sikert arattak: Die Schachmaschine (1798) Die Quälgeister (1802) és Das Kamäleon (1803).Összegyüjtött darabjai 1803-ban jelentek meg 3 kötetben. Theje, Karolina, szül. Ziegler (1766-84), kiváló szinésznő volt, kit Schiller nagyra becsült és Lujza alakjánál (Ármány és Szerelemben) szem előtt tartott.

6. B. Jakab Zsigmond, szül. Lissauban, Danzig mellett, 1761.. megh. 1842-ben. A hallei és rostocki egyetemen a filozofia tanára volt. Kant tanítványa, kinek fontossága a filozofia történeteben abban rejlik, hogy tanítása egyike az átmeneti alakoknak Kant és Fichte között. Főművében: Einzig möglicher Standpunkt, aus welchem die kritische Philosophie beurtheilt werden muss (Riga 1796), mely harmadik kötete e munkájának: Erläuternder Auszug aus Kants kritischen Schriffen (1793). Az a fő jellemvonása e munkának, hogy az alapvető tételt, a Ding an sich fogalmát iparkodik Kant rendszeréből kiküszöbölni.

7. B. János, kamaraénekes, szül. Pesten 1828. Szülővárosában lépett fel először, honnan a hamburgi, kölni, majd frankfurti szinházhoz szerződött. Művészi pályája legszebb éveit mint a bécsi udvari szinház baritonistája élte le. 1884. mint ünnepelt művész vált meg a szinpadtól Bécsben.

8. B. János Tóbiás, német teologus, szül. 1804 febr. 22. a württembergi Balingen-ben; 1827. waldthanni lelkész, 1829. városi lelkész Mergentheimban, 1836. rendkivüli tanár Baselben és 1843. a teologia rendes tanára Tübingában, hol 1878 dec. 28. halt meg. Baur kritikai-spekulativ iskolájával szemben egy bibliai teozofiai irány alapítója lett. B. és tanítványai ugyanis a keresztény tan fejlődését közvetlenül a bibliával hozták kapcsolatba. Művei: Einleitung in das System der christlichen Lehre (2. kiad., Stuttg. 1870); Die christliche Lehrwissenschaft nach den biblischen Urkunden (1841, 1 köt.); Umriss der biblischen Seelenlehre (3. kiad. 1871); Leitfaden der christlichen Glaubenslehre (2. kiad. 1869), melynek folytatása a Christliche Liebeslehre (1872).

9. B. József, operaénekes, az előbbinek fia; szül. 1848. jul. 11-én Mainzban. A tudományos pályára kellett volna lépnie, de belső ösztönétől indíttatva, atyja akarata ellen szinésszé lett és Sopronban kezdte meg szinipályafutását. Később Karlsbadba került, hol komikai szerepekben lépett fel s csak Olmützben kezdett operákban fellépni. Olmützből Beck Pozsonyba, Salzburgba, Grácba és Prágába került, 1876 máj. 1-től kezdve pedig a berlini udvari szinház tagja volt. Ámbár szerződésileg 1885-ig volt kötelezve, B. jobbnak látta e szerződést felbontani, s majnai Frankfurtban fogadott el kitünő feltételekkel egybekötött állást. B. 40 nagy szerepben működik, melyek közt a legfőbbek: Tell, Wolfram, Telramund, Luna, a herceg (Lukréciában), Rigoletto, Thelusco, Mercutio, Hamlet, stb: 1877-ben nőül vette Hamm Mária szinésznőt.

10. B. Károly, magyarországi származásu német költő, született Baján 1817 máj. 1., meghalt Bécsben 1879 ápr. 10. Magyarországból kiköltözött, de műveiben uralkodó a magyar elem.

Munkái: Naechte (Lipcse 1838); Der fahrende Poët (u. o. 1838); Stille Lieder (u. o. 1839); Gesammelte Gedichte (1844); Janko, der ungarische Rosshirt (3. kiad 1870); Lieder v. armen Manne (Berlin, 1847); Gepanzerte Lieder (1848); Mater dolorosa (regény 1854). Egy kis ideig Pesten is lakott és szerkesztéssel foglalkozott.

11. B. Károly, német statisztikus, szül. Strohausenben (Oldenburg) 1823 okt. 2., előbb katonai iskolát végzett s az oldenburgi tiszti iskolában mennyiségtant adott elő; 1848 -49. végig harcolta a dán hadjáratot s 1858. a schleswig-holsteini háborut, előbbit az oldenburgi, utóbbit a schleswigholsteini hadsereg kötelékében. Mikor a schl.-holsteini sereget feloszlatták, B. a nemzetgazdaságtan és statisztika tanulmányozására adta magát; beiratkozott az egyetemekre is s 1855. az oldenburgi statisztikai hivatalt szervezte, 1872. pedig a német birodalmi statisztikai hivatal élére állították. Legtöbb munkája ennek a két hivatalnak a közleményeiben jelent meg névtelenül. A német birodalom statisztikájából 1892-ig a régi folyamból 63 kötet, az uj sorozatból 43 kötet jelent meg az ő vezetese alatt. Die Handelsbilanz und die Statistik des auswärtigen Handels c. értekezése a Budapesten tartott nemzetközi statisztikai kongresszus iratai közt jelent meg. (1876.)

12. B. Keresztély Dániel, német filologus, szül. Lipcsében 1757 jan. 22., megh. u. o. 1832 dec. 13. A lipcsei egyetemen 1770 óta magán-, 1782 óta rendkívüli és 1785 óta rendes tanár. Valóságos polihisztor volt, ki teologiai, történeti, filologiai előadásokat tartott és e szakokból kétszáznál több munkát irt, melyek közül Aristophanes (17941834, 13 köt.) és Pindar-kiadásán (1810. 2 köt.). kivül legfontosabbak: Anleitungzur Kenntniss d. allgemeinen Welt- und Völkergeschichte (1787-1807, 4 köt.) és Commentarii decretorum religionis christianae el formulae Lutheranae (1851). Ő adta ki az általa 1784. alapított filologiai társaság dolgozatait is (1801-13, 6 köt.). Életét latinul megirta Nobbe (1837).

13. B. Jeromos (leopoldsdorfi), I. Ferdinánd és II. Miksa császárok udvari kamaratanácsosa és Magyarország élelmezési főbiztosa. Nagytudományu, alapos képzettségü s főleg a keleti nyelvekben kiválóan jártas volt. Beutazta Európa és Ázsia nagyrészét s Konstantinápolyban két érdekes munkát vett meg nagy összeg pénzen, hogy azokat Ferdinándnak ajándékozza. A két irott mű jelenleg is a bécsi udvari könyvtár tulajdonát képezi s cimeik: Res gestae familiae ottomanae és Reges Arsacidarum. B. 1596: halt meg, értékes könyvtárt és kéziratgyüjteményt hagyva hátra, mely az udvari könyvtár tulaj danába ment át.

14. B. Vilmos, festőművész, szül. Baján 1824 máj. 17., megh. 1861. szept. 24. Szülei Pestre költözvén, a Bibanco-féle kereskedői iskolában tanult; de a festészetre több hajlamot érezvén, atyja 1837. Bécsbe küldte őt s itt több évet szentelt tanulmányainak. Ezután visszatért Pestre, hol 1846. Der Zeitgeist c. képes élclapot adott ki, mely e nemben első volt az országban, sőt az egész osztrákmagyar birodalomban. 1849. Bécsbe költözött és Engländer S.-el szövetkezve a Charivarit szerkesztette; ezért az osztrákok elitélték és két hónapi fogság után 1850 febr. 17. Pestre internálták. Itt élt azután folytonosan, leszámítva azt a kevés időt, amit Németországban töltött. Munkatársa volt az Eulenspiegel c. lapnak és szerkesztette a Lacikonyha cimű német lapot.

Forrás: Pallas Nagylexikon