Becker

Ágost, német költő, szül. Klíngenmünster faluban a rajnai Pfalzban, 1828. ápril 27., jelenleg mint iró Eisenachban él. Legismertebb müve: Jungfriedel der Spielmann c. költői elbeszélése (1854), mely vonzó képeket tartalmaz a XVI. századnak tárka életéből. Később mint hírlapiró működött, előbb az ágostai Allgemeino Zeitungnál, utóbb mint az Isar-Zeitung szerkesztőkiadója. Végül a szépirodalom terén alkotott figyelemreméltó műveket: Novellen (1856), Des Rabbi Verhältniss (1866, 6 köt.), Vervehmt (1868, a müncheni udvar és társadalom éles rajza), Der Nixenfischer (1871, 2 kötet), Meine Schwester (1876, 4 köt.), Maler Schönbart (3 kiad. 1878), Eine Stimme stb. Újabb művei azonban jóval gébbak.

2. B. Agost, német festő, szül. Darmstadtban 1822., megh. 1887 dec. 19., teljes kiképeztetését Düsseldorfban nyerte, 1844. fogva sokat utazott Norvégia, Svájc, Tirol, Skóthon és Anglia hegyes vidékein s ezen utazásainak számos kitünő tájkép az eredménye. B., ki az angol kicálynő leányait is oktatta a tájképfestésben, mint műkritikus is működik.

3. B. Albert irnő Antal, német zeneköltő, szül. Quedlinburgban 1834 jan. 13. Dehnnélt anult Berinben, hol le is telepedett 1856.; 1881 óta Scharwenka konzervatoriumában tanár. G-moll szimfoniájait a bécsi zenekedvelők egyesülete 1861-ben jutalmazta. Hiresek Wolf Gyula Tannhuser, a szilaj vadász és Hammelni patkánybüvölő c. epikus verseinek közbeszőtt lirai verseihez írt dalai s egy miséje.

4. B. Bálint Károly, német zeneszerző, szül. Würzburgban 1814 nov., hol városi kamarás és dalegyesületi elnök lett; számtalan énekszerzeménye révén (indulók: A kápolna, stb.) vagy 50 dalegyesületnek tiszteleti tagja.

5. B. Gyula, ném. zeneszerző és iró, szül. Freibergben 1811 febr. 5., megh. Hofglössnitzben 1859 febr. 16. Már kora ifjuságában gazdag zenészeti ismeretekre tett szert, de miután hangját elvesztette, a klasszikai tanulmányokra adta magút és a gimnázium bevégzése után szemináriumba ment. 1835. Lipcsébe ment és 1837. a Theue Zeitschrift. für Musik c. szaklapnak volt egyik szerkesztője. Operákat, énekkarokat stb. irt; legjobb munkái: Der Theuromantiker és Kleebein u. Compagnie gunyoros irányu tréfás regényei. Számos szerzeményei énekr vannak irva.

6. B. Hermann Henrik, «a vörös B.» melléknévvel, német politikus, szül. Elberfeldben 1820 szept. 15., megh. Kölnben 1885 dec. 9. Jogot s államtudományokat hallgatott Heidelbergben, Bonnban és Berlinben. Mint hirlapiró és népszónok részt vett az 1848-iki politikai mozgalmakbán, amiért hivatalától megfosztották és több évi várfogságra itéltek. Kiszabadulván, kereskedéssel, s amellett nemzetgazdasági és történelmi tanulmányokkal foglalkozott. Dortmundban porosz képi viselőnek választatott (1862), részt vett az északnémet és német birodalmi gyülésben, ahol a haladópárttal szavazott. 1870. Dortmund főpolgármestere lett, mire 1872. az urakházába is meghivatott. 1875. Köln főpolgármestere lett s azóta Kölnt képviselte az urakházában. 1884. meghivták az államtanácsba.

7. B. Jakab, német festő, szül. Dittelshéimban, Worms mellett, 1810 márc. 15., megh. 1872 dec. 22. Először Wormsban és M. m. Frankfurtban, 1833-tól fogva azonban Dűsseldorfban tanult, hol a tájképfesteszetről nemsokára a történeti festészetre tért, ezt meg a realisztikus genre-festészettel cserélte föl. 1840. a frankfurti Stdel-féle intézetben a táj- és genrekép-festészet tanára lett és mint ilyen halt meg 1872 dec. 22. Genreképei, melyekben a népéletnek majd komoly, majd víg mozzanatait Illusztrálja, kiváló esztétikai és költői érzékre vallanak; rajza szabatos, de szinezése száraz.

8. B. János, Jean keresztnév alatt ünnepelt ném. hegedüművész. szül. Mannheimben 1836 máj. 11., megh. u. o. 1884 okt. 10. Már 11 éves korában hangversenyeken játszott; 1854. Párisban Alardnál tanult; 1858. mestere, Kettenus helyett hangversenymester lett otthon, de csakhamar főlcserélte ezt az utazó virtuóz pályájával. 1865-ben Firenzében telepedett le s főleg a kamarazenét művelve, Masi, Chiostri, és Hilpert nevü művészekkel «firenzei vonósnégyes» cini alatt 18671870. bejárták egész Európát, hangszereik gyönyörü hangja, technikájuk kifogástalan és folfogásuk nemessége révén játékukkal is, előkelő műsorukkal is általános csodálatot keltve. B. nélkül a társulat 1880-ig játszott. Azután csak 1880. tünt föl B. ujból igazi művészekké serdült gyermekeivet utazgatva hangversenyeire; ezek: Janka szül. Mannheimban 1859 jun. 9., Reinecke s Bargiel zongora-tanítványa; János (Haris), szül. Straszburgban 1860 máj. 12. Singet brácsa-növendéke Hugo, szül. u. o. 1864 febr. 13., Grütemacher gordonka-tanulója.

9. B. Károly, a német csász. statisztikai hicatal első igazgatója, szül. Strohausenben (Oldenburg). Katonai pályára lépett, a tiszti-iskolában matematikát tanított, mig 1865. az oldenburgi statisztikai hivatal szervezésével és igazgatásával bizták meg. 1872. az ujból alakult német császári statisztikai hivatal igasgatójává nevezték ki, és ezen állásban párját ritkító tevékenységet fajtett ki: 20 év alatt 133 vaskos kötete látott napvilágot. Matematikai készültségének többrendbeli elméleti dolgozat is köszönhető, igy különösen a budapesti statisztikai kongresszusnak bemutatott s a halandósági táblák szerkesztésével foglalkozó emlékirata. 1892. lépett nyugdíjba; jelenleg Oldenburgban él. A tübingai egyetem tiszteletbeli tudorrá emelte.

10. B. Károly, festő, szül. Berlinben, 1820 dec. 18. 1841. Cornellusnak, 1843: Hesznek segédkezett freskófestéseiknél; 1844. három évre Párisba és Olaszországba ment, honnan visszatérve, Berllnben az uj muzeum Niobe-termének falait mitologiai képekkel diszítette; 1853. Velencébe utazott és ekkor, a velencei mesterek hatása alatt, tért a helyes utca: a régi velencei életből vett genreképei a velenceiek szinpompáját mutatják és nagy hatást gyakoroltak a berlini iskolára. B. a berlini művészeti akadémia tagja.

11. B. Károly Ferdinánd, német orgonista és zeneiró, szül. Lipcsében 1804 jul. 17., megh. u. o. 1877 okt. 16. Első zeneoktatását Schichttől és Schneider Frigyestől nyerte és már 1818. egy hangversenyben föllépett mint zongorajátszó; rövid idő multával az orgonajátékra adta magát, oly nagy sikerrel, hogy a lipcsei tanács 1825. a Péter-, 1837. a Miklós-templom orgonásává nevezte ki. A lípcsei konzervatórium alapításakor B. rendes tanára lett. 1856. minden állásáról lemondva, Plagwitzba vonult, hogy kutató és gyüjtó szenvedélyének élhessen. Nagy bibliografusa volt a zeneirodalomnak, de nem volt éleseszü tudós; sokat írt a XVI-XVIII. századok zenéjéről. Korálokat, orgona- és zongoraműveket adott ki; legérdemesebb munkássága volt a Forkel-féle Systematisch-chronolog. Darstellung der Musiklitteratur ujjádolgozása (1836; pótlék 1839). Gazdag szakgyüjteményét Lipcse városának hagyta.

12. B. Károly Ferdinánd, német nyelvész, szül. Liserben, Trier mellett, 1775 ápril 14., meghalt Offenbachban 1849. szept. 4., hol 1823 óta nevelőintézete volt. Grimm Jakab történeti fölfogásával szemben B. a nyelvet logikus organizmusnak tekintette és azonosaknak vette a nyelv és az ész törvényeit, ami őt a nyelvtényeknek erőszakos és tarthatatlan magyarázatára vezette. Főművei: Die Deutsche Wortbildung (1824), Ausführliche Deutsche Grammatik (2. kiad. 1870, 3 köt.), Organismus d. Sprache (2. kiad. (1841), Der Deutsche Stil (1848, 3. kiad. Lyon Ottótól 1883) stb. Nyelvészeti álláspontja ma tulhaladottnak tekinthető, de könyvei gazdagok szellemes és tanulságos részletekben.

13. B. Lajos Hugó, ném. festő, szül. Weselben 1833 jul. 19., a düsseldorfi akadémián Schirmel és Gude tanítványa volt; 1856. festette első nagyobb képét: A régi germánok áldozása az erdőben; azután több utazást teft Vesztfáliában, a Rajnavidéken, Svájcban, Normandiában és a Keleti tenger mellékéxi. Tájképein figyelemre méltó a staffagenak genreszerü kiművelése. Megh. 1868 dec. 15. Düsseldorfban.

14. B. Miklós, német költő, a hires «Rajnai dal» szerzője, született Bonnban 1809 okt. 8., meghalt mint birósági hivatalnok Hunshovenben 1845 aug. 28. Leghiresebb műve a «Rajnai dal» (1840; kezdő sorai: «Sie sollen ihn nicht haben, den freien deutschen Rhein»), melyben a német politikai fölfogásnak épp akkor adott népies kifejezést, midőn Franciaországban a tulzók pártja a Rajna mindkét partjának elfoglalását sürgette. E dalra azután Müller és Lamartine feleltek ellentétes fölfogása költeményekkel. Beckernek e dala rendkivüli tetszésben részesült s a porosz király ezer tallér irói; tiszteletdijat utalványozott szerzőjének. Összegyüjtött költeményei (1841) hatás nélkül maradtak; kitünt, hogy a költő igen középszerü tehetség.

15. B. Rudolf Zakariás, német népies iró, szül. Erfurtban 1752. ápril 9., megh. 1822. márc. 28. Főművei: Deutsche Zeitung für die Jugend (1784-96) és ennek folytatásai: Nationalzeitung der Deutschen és Allgemeiner Anzeiger (1791 óta változó címmel), melyek nagy elterjedésnek örvendettek. Még népszerübb: Not- und Hilfsbüchlein für Bauersleute c. könyve 1788, 2 köt.). Davoust 1811. Napoleon megsértése miatt elfogatta s Magdelburgban 17 hónapig fogva tartotta. Ez élményét B. 1814. önálló könyvben irta meg.

16. B. Rajnáld, ném. dalszerző, szül. a szász Adortban 1842 aug. 11. Drezdában tanult; sokáig Dél-franciaországban volt hegedüvirtuóz; most Drezdában ének-karnagy. Sok izléssel ir át ó-német dalokat és ujakat is költ.

17. B. Oszkár, I. Vilmos porosz király ellen elkövetett merényletéről ismert egyén, születért Odessában, 1839 jun. 18., megh. Alexandriában 1868 jul. 16. Atyja liceumi igazgató volt s gondos neveltetésben részesíté. 1856 óta Drezdában, 1859 óta pedig Lipcsében tanult. 1861 jul. 12. BadenBadenbe utazott s jul. 14. én reggel kétszer lőtt a királyra, ki azonban csak gyengén sérült meg a nyakán. B. azt vallotta, hogy a királyban a német egység ellenségét látja. A bruchsali esküdtszék és 20 évi fegyházra itélte. A porosz király köz. benjárására 1866 okt. 31. kegyelmet kapott azon föltétel alatt hogy Németországot mindenkorra elhagyja. Éjszakamerikába s onnan Egyiptomba költözött.

18. B. Ottó, német orvos, a szemészet tanára a heidelbergi egyetemen, szül. Domhofban (Mecklenburg-Strelitz) 1828., megh. 1890 febr. 7. 1859. avattatott doktorrá. Tanítványa, később asszisztense volt a hires bécsi szemésznek, Arltnak. 1867. a szemészet magántanárává képesítették s 1868 óta ugyanannak rendes tanára a heidelbergi egyetemen. Művei: Atlas der pathologischen Topographie des Auges. Pathologie und Theraphie der Linse stb.

19. B. Vilmos Gotllieb, német iró, szül. Oberkallenberg szász faluban 1753 nov. 4., meghalt 1813. jun. 3. Drezdában, hol a műkincsek felügyelője volt. Számos, csekély értékü elbeszélését a következő gyüjteményben adta ki: Taschenbuch zum geselligen Vergnügen (1791-1814), Erholungen (1808-10). Becses volt Augustéum című könyve (1805-9, 2 köt), melyben Drezda ó-kori műkincseit ismertette.

Forrás: Pallas Nagylexikon