Bécs

(Németül Wien, latinul Vindobona, franc. Vienne), Az osztrák császárság fő- és székvárosa, London, Páris és Berlin után Európának s a nevezettek és Thew-York után a világ legnagyobb városa, fekszik az északi szélesség 48°13" és a kel. hosszuság 16° 23" alatt Greenwichtől, a szabályozott Duna jobb partján, legmélyebben fekvő részeiben 170, legmagasabbjaiban 205 méternyire az Adriai-tenger szine fölött. A városnak kiépített része meglehetősen távol van a Dunától, melynek partján ez idő szerint még csak raktárak, vámépületek, teherpályaudvarok, fürdők stb. láthatók. Ami ellenben sűrün lakott részeit átszeli, az csupán átlag 60 lépés széles, tehátaránylagjelentéktelenDuna-csatorna és a még annál is sokkal keskenyebb, szegényes Wien patak. Ny-re és ÉNy-re. az Alpok végső kiágazásai belenyulnak a megnagyobbított B. új területébe, tűlnan pedig, a Dunától Északra, végződik a Bisam-heggyel a cseh-morva dombvidék, amely mellett az óriási, egészen sík, de rendkivül termékeny Morvamező (a Morva folyó rónasága) kerül el. Ennek a B. melletti részét B.-i medencének hivják.

B. éghajlata nagyon változó. A levegő meglehetősen zord; inkább száraz mint nedves; e mellett a szelek, sőt viharok is gyakoriak. Az évi közép hőmérséklet 9,2 ° C., a közép légnyomás 744 mm az évi esőmennyiség 595 mm.

Kiterjedés, városrészek és beosztás.

Az osztrák császárság fővárosa azelőtt a belvárosból és 36 külvárosból állt, melyeket szép fákkal beültetett sáncok (a Glacis) válaszfőttak el a belvárostól. 1857. azonban Ferenc József császár parancsára a bástyákat lehordták, a glacist és árkokat eltüntették s az így nyert roppant terizletet a belváros körül az utolsó harminc év alatt fölhasználták B. nagymérvü szépítésére, nagy parkok létesítésére s főleg ama nagyszerü középületek elhelyezésére, melyeknek B. gyönyörü környéke mellett első sorban köszönheti, hogy ma a világ legszebb városai közé tartozik. Követte ezt 1890. B. második, az előbbinél is terjedelmesebb nagyobbítása, az ugynevezett Nagy-Bécs (Gross-Wien) alkotása (1890-iki XLV. t.-c. dec. 19-éról), mely abból állott, hogy B. körül a legközelebb fekvő, nem kevesebb mint 46 falut egészen ötöt pedig bekebleztek a főváros területébe. Ez által B. terüete, mely eddig, 5339 hektár volt, több mint háromszor akkora lett, azaz kerek számmal 18,000 hektár, Hogy ez óriási egyesítési munka teljesen bevégeztessék, azaz, hogy a régi B. új kerületeivel építészetileg is összeforrjon, legközelebb az 1703. épített s az egész régi várost körülbelől 30 km.-nyi hosszban körülvevő erődítési árkot ki fogták tölteni.

Üj határvonalain belül az azelőtt csak fiz kerületre oszlott B. jelenleg tizenkilenc kerületből áll, melyék a következők: a) a régi tiz kerület: I. Belváros, II. Lipótváros, III. Landstrasse, IV. Wieden, V. Margarethen, VI. Mariahilf, VII. Theubau, VIII. Józsefváros, IX. Alsergrund, X. Favoriten; b) az ujak: XI. Simmering, XII. Meidling, XIII. Hietzing, XIV. Rudolfsheim, XV. Fünfhaus, XVI. Ottakring XVII. Hernals, XVIII. Währing és XIX. Döbling. Mindezek a Dunán innen vannak, kivéve a II. kerületet melynek egy része ujabban átterjedt a Dunán tulra is. Területre nézve legnagyobbak a II., XIII. és XIX., a legkisebb az összes 19 közt a VIII. (Józsefváros). Azon falvak, amelyeket egészen bekebeleztek, a következők voltak: 1. délkeleten: Kaiser-Ebersdorf és Simmering 2. délen és délnyugaton: Gaudenzdorf, Hetzendorf, Ober- és Untermeidling; 3. nyugaton: Baumgarten, Breitensee, Hacking, Hietzing,.Hütteldorf, Lainz, Penzing Schönbrunn, Speising, Ober- és Unter-St. Veit, Rudolfsheim, Sechshaus, Fünfhaus; 4. északnyugaton és Északon: Theulerchenfeld Ottakring, Dornbach, Hernals, Theuwaldegg, Gersthof, Theustift a. W., Pötzleinsdorf, Salmannsdorf, Währing, Weinhaus, Unter- és Oberdöbllng, Grinz:ng, Heiligenstadt, Josefsdorf, Kahlenbergerdorf; Nussdorf, Unter- és Obersievering. V. ö. Freytag, Wandkarte von Wien (1: 10,000. Bécs 1893).

Történelem.

B.-nek a rómaiak előtti időben Vianomina, később Vindobona volt a neve. A rómaiak idejében ezeknek egyik állandó táborhelye (Castrum stativuma) lett. 180. Kr. u. Martus Aurelius római császár itt halt meg. Szlávok is korán lakhatták, mire külön szláv neve: Be is mutat. Mai « Wien» nevén csak 1030-ben említik először. A XII. században a Babenberg hercegek székhelyökké tették. II. Jasomirgott Henrik 1114-ben tette le a Szt. István-székesegyház alapkövét, 1160-ben pedig az első hercegi palotát építteté. Városi kiváltságokat 1221-ben nyert; 1237-ben «szabad német birodalmi várossá» omeltetett. Habsburgi Rudolf alatt jutott B. a még ma is uralkodó dinasztia alá (1276). IV. Rudolf herceg 1365-ben alapítá a bécsi egyetemet 1480-ben püspöki székhellyé lett. 1484-ben Mátyás király foglalta el; ennek haláláig a magyar király székhelye volt, I. Ferdinánd pedig a német császárok székhelyévé tette. 1529. a törökök ostromolták, Salm Miklós azonban megverte őket. 1683-ben Kara Musztafa vezérlete alatt a törökök másodszor is ostrom alá fogták; Starhemberg Rüdiger 13,000 katonával s 7000 polgárral addig tartotta magát a várban, mig Károly lothaai herceg és Sobieski lengyel király seregeikkel B. segítségére nem jöttek. Irtóztató vereség után a török a várost elhagyta. 1704-ben épültek a még ma is fennálló külvárosi sáncok, még pedig a kurucok támadásai miatt. 1809-ben a franciák vették be B.-et; 1815-ben itt tartották a bécsi kongresszust; 1848 október 6-án B.- ben forradalom tört kí s Windischgrätz ostrommal vette be a várost. 1858-ben kezdték a glacis lerombolását s a Ringstrasse építesét. 1866-ben a poroszok fenyegették B.-et. Ugyanebben az évben B. megszünt a német birodalom fővárosa lenni. 1873-ben tartották a B.-i világkiállítást; végre 1890-ben olvasztottak be B.-be 51 közeli falut és helységet.

Forrás: Pallas Nagylexikon