Becstelenség
vagy tényleges (infamia facti), a jó hirnévnek tényleges
csorbulása, aminek jogi következményei is lehetnek (p. az 1877: 20. t.-c.
szerint a botrányos életmódot folytatók gyámságot és gondnokságot nem
viselhetnek), vagy jogi (infamia juris), mely jogkorlátozást von maga után.
Hazai törvényeink szerint becstelenekké váltak Verbőczi szerint: a vértagadók,
álarcosok, hamis okiratok készítői, hamis esküvők, kiket aucariusoknak
neveztek, a melyekhez későbbi, 16. s 17. századbeli törvényeink még több más esetet
csatoltak, a melyek azonban inkább exemplifikativ s nem taxativ jelentőségüek.
A B.-t biróilag kellett kimondani, a jogkorlátozások pedig abban állottak, hogy
a biróilag becstelennek nyilvánított hivatalt, gyámságot nem viselhetett, tanu
nem lehetett, becsületsértés miatt nem perelhetett: A B.-t perujítás utján
nyert kedvező itélet, vagy királyi kegyelem szüntethette meg. Az ujabb kornak
jogfejlődése a B. ellen irányul s nálunk már az 1840. évi btkv.-i javaslat
kimondotta, hogy a büntetéseknek magokban becstelenítő következéseik nincsenek.
Ezt az álláspontot foglalja el a most érvényben levő btkv. is, melynek
jogkorlátozást tartalmazó mellékbüntetései, a hivatalvesztés s politikai jogok
gyakorlatának felfüggesztése nem a becstelenség szempontja alá esnek s
indokukat nem a B.-ben, hanem abban találják, hogy bizonyos büntetendő
cselekmények azoknak elkövetőit a büntetésül elvont jogok gyakorlatához
szükséges közbizalomra érdemetlenekké teszik. A B. fogalmával való teljes
szakítás kifejezésre jut abban is, hogy a most említett mellékbüntetések
sohasem szólhatnak élethosszra.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|