Becsületsértés

A magyar btkv. 261. §-a szerint B.-ben bűnös az, «aki más ellen meggyalázó kifejezést használ, vagy meggyalázó cselekményt elkövet». Az igen egyszerünek látszó fogalommeghatározás korántsem az, mert a becsület, fogalma iránt a nézetek nagyon is eltérők. A törvény pedig, ami különben nem is feladata, a becsületnek fogalmát meg nem határozta. A fő nézeteltérés a körül forog: vajjon a becsület az «emberi méltósággal» azonos, vagy ettől különböző s azon túlmenő fogalom-e, mely mértékét, Iheringgel szólva: «az egyén társadalmi rendeltetésében» találja, s melynek ennélfogva megfelel ama jog követelhetése, hogy az ember társadalmi rendeltetését kellően betöltő egyénnek ismertessék el. A különbség lényeges, mert az utóbbi nézet szerint a becsület tartalma a különböző állásu v. foglalkozásu emberekben különböző. Bismarckról egy országgyülési beszéde alkalmából valaki így nyilatkozott: «Ilyen beszédet akármely kéményseprő tarthatna». B.-e ez? Látni való, hogy a felelet a becsület fogalmának miként történő meghatározásától függ. A biróság a második helyen említett fogalommeghatározás alapul vétele mellett, helyesen, B.-t állapított meg, anélkül, hogy ez által a kéményseprők emberi méltóságát, vagy akár ezen túlmenő becsületét érintette volna. A társadalmi állás különbsége a becsület tartalmának különbségét vonja maga után; azért a B. fogalmának kétfélé meghatározása közül az utóbbit kell helyesnek tekinteni. Meggyalázó kifejezés használata szóbeli B. (injuria verbalis), ellentétben a meggyalázó cselekmény által elkövetettel (injuria realis). A tettlegesség, amennyiben testi sértést nem okozott, a B. fogalma alá esik; B.-t csak szándékosan lehet elkövetni, anélkül azonban, hogy azért a tényálladékhoz különös B.-i célzat (animus injuriandi) szükségeltetnék. A kifejezés illetve cselekvény meggyalázó voltának tudata a szándék elemét teljesen kimeríti.

A B.-t előbbi törvényeink magánjogi bántalomnak (delictum privatum) tekintették, s nyelvváltsággal (pénzbirság) büntették, mely a sértett fél társadalmi állása szerint különbözött (nemeseknél 100 frt = 25 nehéz gira; nem nemeseknél 20 frt) s ujabb időben legalább nem a sértett felet, hanem a kincstárt illette. A btkv. szerint a B. rendes büntetése 500 frtig terjedhető pénzbirság (nyomtatvány, nyilvánosan kiállított képes ábrázolat általi közzététel v. terjesztés esetében 3 hónapig terjedhető fogház és 500 frtig terjedhető pénzbirság); súlyosabb a büntetés - egy évig terjedhető fogház és 2000 frtig terjedhető pénzbirság,- ha a B. törvény által alkotott testületek, hatóságok, vagy azok küldöttségeinek tagjai ellen nyilvánosan követtetik el. A becsületsértés rendszerint csak a sértett fél indítványára indítható, bizonyos esetekben az eljárás hivatalból, azonban csak felhatalmazás, illetve kiváltság folytán indítandó meg. A felhatalmazás megadására jogosult közegeket a törvény határozza meg, így p. az egész kormány ellen elkövetett B. esetében a minisztertanács; hadsereget, honvédséget illető B: nél a közös hadügy-, illetve a honvédelmi miniszter. Halottak ellen elkövetett B. esetében csak a megholtnak gyermekei, szülei, testvérei v. házastársa indítványozhatják a büntető eljárás megindítását. Bizonyos esetekben a valódiság bizonyítása meg van engedve (exceptio veritatis) s a sikerült bizonyítás a vádlott felmentését eredményezi. Az ily esetek épp úgy mint azon esetek, melyekben a valódiság kifogása feltétlenül ki van zárva, s az még a sértett fél kivánatára sem engedhető meg, ugyanazok, mint a rágalmazásnál (l. o.). Nyomban viszonzott, kölcsönös becsületsértés esetében a biróság a bűnösségnek megállapítása mellett a büntetés alól mindkét felet, vagy azok egyikét felmentheti.

Forrás: Pallas Nagylexikon