Becsvágy

Vágy a mások becsülésére; törekvés hogy személyiségünknek vagy egyéniségünknek minél nagyobb becset adjunk. Ha pusztán személyünk előretolásáról van szó: ez üres nagyravágyás. A nemes becsvágy első sorban saját egyéniségének nemes célokkal való azonosítására gondol. Az ily B. a szerelem után egyik leghatalmasabb szenvedélye a férfiszívnek. A B. nem azonos, de néha összeesik a hatalom- és uralkodási vággyal; a B. ez elfajulását hatalmas drámák ecsetelik, mint Macbeth, Wallenstein, a Trónkereső, Kendi Margit. A B. fogalma alá tartoznak a dics-, rang- és hivatalvágy, mely gyakran nemes, mint a költő, föltaláló és felfedező hirvágya, vagy mint vetélkedési vágy; néha kicsinyes, nevetséges, sőt nemtelen, mint a lelkiismeretlenül fölfelé törekvőknél és kapaszkodóknál; a B. lajtorjája fölér a legmagasabb tragikumig s lenyúl egészen a komikumig s amelyről a tehetetlen gyakran alábukik, hamis B.-ának esve áldozatul a célja és tehetsége közti nevetséges aránytalanságnál fogva.

Forrás: Pallas Nagylexikon