Befana

a vizkereszt (jan. 6.) napja gör. epifania (l. o.) nevének olasz, népies Befania ejteséből elvont és személyesített, még pedig a szenttörténeti Herodiassal egynek képzelt alak, kinek a bolygó zsidóéval és a germán zord vadászéval (der wilde Jäger) egyenlő halál utáni sorsa egyike a középkor legelterjedtebb legendai tárgyainak. A B. ma Olaszországban olyan gyerekijesztő mumus, minő a Mikulás kiséretében járó krampusz, v. a németek Knecht Ruprecht-je. Velencében Dona Bruta, Bresciában Beróla, a Friaulban Redodese v. Aredodese a neve. A róla szóló népmondák egyike szerint az ablakhoz hítták, mikor a napkeleti három király épp arra ment, de azzal felelt a hívásra, hogy most nem ér rá, a szobát kell söprenie, majd megnézi őket, ha visszajönnek. Ezért követik a B. képét jan. 5-én este körülhordozó kocsit Firenzében égő söprükkel, vagy magát a B.-t ábrázoló bábot állítják, kezében söprüvel, az ablakba. Rómában a B.-nak öltözött gyermekek vállukon nyalánksággal, csemegével töltött harisnyát, egyik kezükben égő lámpást, a maikban meg hosszu nádpálcát visznek.

Forrás: Pallas Nagylexikon