Befejezés
a beszédnek, értekezésnek, levélnek és más irásműnek végső
része, mely a megbeszélés eredményét összefoglalja, hathatósan kiemeli s a
közönséggel elfogadtatja. A B.-t a szóló vagy iró a szükséghez képest
sokfélekép alakíthatja; külön formaszerü B.-re nincs mindig szükség, gyakran
elég befejezést ad a tárgyalás olyan elrendezése, mely a legnyomatékosabb
pontban tetőpontra jut és végződik; legszabadabb a B. - mint általán a
szerkezet - a levélben, hol összefoglalás igen ritkán történik, s a záradék
inkább hangulati, mint logikai gyüjtőpontul szolgál; legszabályszerübb a B. a
szónoki beszédben.
A drámában a B. v. logikai végkövetkezményét adja a
cselekményeknek és igy pozitiv természetü, v. pedig csak helyreigazítja a
ferdemenetü, összeszövődő és összekötő törekvéseket és történteket, tehát
negativ természetü. Az előbbi B. az úgynevezett «költői igazságszolgáltatás»
segítségével a vétkes vagy a világrend ellen vétő hősnek megsemmisülését vagy
lealázását jelképezi, s a görög katasztrófa műszóval jeleztetik; az utóbbi B.,
vagyis megoldás, inkább vigjátékszerü, amennyiben a hősöknek a
cselszövényekből, vagy a véletlenség okozta zavarokból való kibontakozását
ábrázolja. Végre a problemát tárgyaló daraboknak befejezése is vagy
katasztrofális, amennyiben a problemának nyugodt megoldása nem található (La
femme de Claude, az áruló nő tragédiája), v. pedig vigjátékszerü (Divorçons, a
válást hajhászó női hiuság vigjátéka). A B. sokkal nehezebb. mint bármely része
a müvészi, főleg drámai szerkezetnek; ezt már az antik esztétikusok is
megjegyezték. Ennek oka pedig rendszerint vagy abban rejlik, hogy a drámai
költők nélkülözik a dialektikai élességet, mely a katasztrófát következetesen
kidomborítaná, vagy pedig abban, hogy a költőt az invenció a mű végén cserben
hagyja, mert a B. legtöbbnyire vagy a hős halálából vagy lakodalmi jelenetből
áll, s ebbe nem képesek elég változasságot önteni. Főszabály különben az, hogy
a B. minél rövidebb és csattanósabb legyen, ámbár a régiek a katasztrófát
szerették dalszerüen elnyujtani és kicifrázni, amivel az ujkori virtuózok, kik
a halált mindenféle kórházi tünetekkel szeretik fölcicomázni, nagyon is
egyetértenek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|