Befogó készülékek

azok, amelyekkel a vonóállatokat munkaerejük kihasználása végett a kocsi, illetőleg a munkagép elé fogjuk A lovat szügye körül futó széles szíjjal az úgynevezett szügyhámmal, vagy pedig szügyén és váll-lapjain megfekvő nyaklóval fogják be. A szügyhám inkább csak könnyebb munkánál alkalmas; nehezebb munka végzésénél a szíj nagyon összeszorítja az állat mellkasát s miután különben is a váll-lap és felső lábszár által képezett izületen fekszik meg, folyton dörzsölődik a ló testével és könnyen feltöri annak bőrét; mindazáltal olcsósága és általános alkalmazhatóságáért kisebb gazdaságokban nagyon elterjedt. A nyaklónál, mely a ló nyakát egészen körül fogja, a nyomás nagyobb felületre oszlik meg és az érintett részek inkább husosak és rugalmasak, de hátránya hogy drága és különböző nagyságu lovaknál más-más szerszám kell. Úgy a szügyhámról, mint a nyaklóról vagy szíjból, vagy kötélből készült istráng vezet hátrafelé a kisafához, rendszerint 15° -18° hajlásszög alatt. Két ló összefogásánál mindegyik nyaklófáját a kocsihoz, illetőleg a munkagéphez kapcsolt közös ferhécre akasztják, melynek emeltyükarjait egyenlőtlen erős vonóállatoknál különböző hosszura lehet fogni, úgy hogy a gyengébb ló a nagyobb emeltyükar elé kerül. Ha három lovat akarnak egymás mellé fogni, a ferhéc emeltyükarjait rendszerint úgy osztjuk meg, hogy egyik oldalán ²/₃ hosszu karhoz fogják az egyik lovat, mig az az ¹/₃ hosszu karhoz előbb két ló részére való segédferhécet akasztanak és ehhez kötjük a két ló kisafáit. Négy lovat többnyire kettesével szokás egymás elé fogni.

B. ökrök számára, közönségesen fej- vagy válljárom. A fejjárom lehet homlok- vagy nyakjárom. A homlokjárom hajlított fából vagy kovácsolt vasból készül és ki van párnázva, hogy az állat homlokbőrét fel ne törje, az állat szarvaihoz egyszerüen szíjjal kötik; a nyakjárom az állat nyakcsigolyáján fekszik. A magyar páros járom két keresztrúdból és ezeket összekötő két állítható fa-sinből és két fa- vagy vasszögből áll. A keresztrudak ott, hol az ökör nyakát és szügyét érik, simán legömbölyítve készülnek. Magyar ökörfajaink magasan hordják fejeiket, úgy hogy ezek részére csakis a válljárom való, mely két állat részére mint páros járom, vagy ritkábban csak egy igás állat részére mint féljárom készül; ez istránggal van a hámfához kapcsolva, mig a páros járom járomszöggel van a rúdfejhez vagy tézslához kötve, utóbbi pedig ragasztószöggel kapcsolható a szekérhez vagy a munkagéphez.

Forrás: Pallas Nagylexikon