Beghinák és Beghárdok

Beghinák neve alatt olyan jámbor nők értendők, kik bár nem tettek szerzetesi fogadalmat, mégis külön helyeken laktak kisebb házakban, legtöbbnyire kettesével és kezük munkájával, betegápolással v. más hasznos foglalkozással tartották fenn magukat. Belgiumban léptek fel, valószinüleg a XII. sz.-ban, és csakhamar, különösen a keresztes hadjáratok idejében, elterjedtek egész Európában, Francia-, Olasz- és Németországban. Ami szervezetüket illeti, mint már fennebb érintettük, nem tettek szerzetesi fogadalmakat, férjhez is mehettek; minden egyes udvarnak megvoltak külön szabályai, ruházatuk a legegyszerübb volt, legtöbbnyire olyan, mint az illető tartománybeli pórnőké, azonban minden háznak megvoltak a ruházatban saját szinei, barna, szürke v. kék, ezenkivül fejükön fehér fátyolt viseltek. Később általánosan a fekete szin kapott lábra. Elnevezésüket illetőleg nagyon eltérők a nézetek. Vannak, akik azt állították, hogy a beghinák szt. Beggától, heristali Pipin anyjától származnak, s véleményüket az u. n. «wilvordi» okmányra alapítják. Azonban Hallmann tudor és gyakorló orvos, aki 1841. meglátogatta Belgium beghin-udvarait, művében: Geschichte des Ursprungs der belgischen Beghinen (Berlin 1843) kétségtelenül bebizonyította, hogy a wilvordi okmányok nem a XI. századból, hanem a XIII. sz.-ból valók; és igy valószinübb, hogy a beghinák Lambert le Beghe, lüttichi hires hitszónoknak köszönik létezésüket, aki 1180 körül alapított Lüttichben (tekintettel az akkor ott uralkodó erkölcstelenségre) egy ilyen beghina-udvart. A B. azonban később eretnekségbe estek, úgy hogy a kölni zsinat ( 1306), sőt a vienne-i egyetemes zsinat (1311) is több eretnek tételüket kárhoztatta. Ezért V. Kelemen pápa 1311 óta üldözte őket, több beghina-udvart eltörölt, mások ismét csak úgy tarthatták fenn magukat, hogy a ferenciek vagy domonkosok harmadik rendjét fogadták el. XXII. János pápa azonban újból pártfogásába vette őket, valamint V. Miklós pápa is. Később a protestantizmus megszünteté a beghina-udvarokat, úgy hogy a XVI. században úgyszólván teljesen kipusztultak. Belgiumban még jelenleg is létezik 20 ily beghina-udvar, körülbelül 1500 lakóval; a legnagyobb közöttük Gentben van.

A beghardok e női társulatokhoz hasonló férfi társulatok, hasonló szervezettel, későbbi eredettel. Utolsó maradványaikat Ince pápa szüntette meg 1650-ben. V. ö. Mosheim, De Beghardis el Beguinabus. Keller, Die Reformation und die älteren Reformparteien (Lipcse 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon