Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
behaviorizm... behaviorism...
behaviorizm... behaviouris...

Magyar Magyar Német Német
Behaviorizm... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Behaviorizmus

oktatás

Behaviourizmus : az Egyesült Államokból kiindult pszich.-i irányzat, mely a viselkedés objektív tanulmányozását állítja a pszich. középpontjába és a tanulás vizsgálatát teszi a kísérleti pszich. vezértémájává. Az irányzat kiindulásakor a filozófiában évszázadok óta meglévő mechanikus tendenciákra, valamint a múlt század végén kibontakozott materialista pszichofiziológiára s a darwinista => funkcionális pszichológiá ra, az összehasonlító szemléletre épít. Korai kezdemények ( Piéron, => Pavlov, McDougall, Pillsbury) után az irányzat elindítója 1913-ban => John Broadus Watson (1878-1958). Watson programja szerint a pszich. egyedüli tárgya a viselkedés kell legyen, kizárólagos módszere pedig az objektív kísérletezés, mely csupán viselkedési adatokat használ. A korai behavioristák megpróbálták száműzni a pszich.-ból a szubjektív fogalmakat (az észlelés, a figyelem, az emlékezés). Igyekeztek átfogalmazni ezek egy részét megfigyelhető viselkedéses változásokra, a gondolkodás t pl. azonosították a beszélőizmok csökkent mozgásával (motyorászással feladatmegoldás közben). Watson és szinte minden korai behaviorista szélsőségesen környezetelvű. Úgy vélik, hogy az embernek alig vannak magával hozott sajátosságai, a nev. (a tanulás) mindenkiből bármit formálhat. Ez a felfogás nagyfokú társ.-i és ped.-i optimizmust takart, s azt eredményezte, hogy az amerikai pszich. a 30-as évektől a 60-as évekig a tanuláselméletek s a társ.-i reformizmus pszich.-jává vált. Kutatásaikban a behavioristák ennek a programnak megfelelően élesen bírálják a korabeli ösztönelméleteket. Minden viselkedésben az érdekli őket, hogyan jött létre s hogyan módosítható az állapot. Már Watson elkezdi a csecsemők fejlődésének kísérleti vizsgálatát (korai => félelmek ), s ennek megfelelően dolgoz ki tanuláselméleti alapú szigorú életrendeket a csecsemő- és gyermeknev.-ben. Az ember és az állat között nem tételeztek fel minőségi eltéréseket, ezért legtöbb kutatásukat állatokon végezték. A tanulást kapcsolatképzésre egyszerűsítették le. Minden tanulási jelenséget értelmezhetőnek véltek a => feltételes reflex fogalmának segítségével. Az állatot és az embert is a külvilágra reagáló lénynek fogták fel. A korai behaviorista elvek szerint minden lelki jelenség az inger-válasz elmélet (stimulus-response), S-R meghatározottság keretében értelmezhető. A bonyolult viselkedések is el. kapcsolatból építhetők fel, s ennek elvei minden emlősnél azonosak (egy.-es tanulási tv.-ek). A modern => etológia mind az öröklés, mind a fajok közti minőségi eltérések, mind a reagáló lény tekintetében megkérdőjelezi ezeket a behaviorista premisszákat. A harmincas évektől a neobehaviorizmus keretében a behaviorista gondolkodás mind módszertanilag, mind fogalmilag liberalizálódott. A viselkedéselv összekapcsolódik a neopozitivista tud.-elmélettel s az operacionalizmus sal. Kialakul a behaviorizmus három értelmezése. Az ontológiai behaviorizmus szerint nincsen lelki élet, csak viselkedés. A logikai behaviorizmus (pl. Gilbert Ryle) a belsőnek tartott folyamatokat viselkedéses diszpozíciókra vezeti vissza. A kísérletező pszichológusok neobehaviorizmus néven módszertani viselkedéselveket képviselnek. Közvetlenül kutatni csak a viselkedést lehet, a viselkedés mögött azonban feltételezhetünk belső folyamatokat, ha meg tudunk nekik feleltetni viselkedéses következményeket. Ezzel a módszertani engedékenységgel együtt a behaviorizmus tematikája is kiszélesedett. Az el. tanulás mellett közp.-i szerepre tettek szert benne a nyelv, gondolkodás, motiváció, személyiség, pszichopatológiai jelenségek viselkedéses magyarázatai. Fontos marad a tanulás alapelveinek tisztázása is. Sokat vitatják, vajon minden tanuláshoz kell-e megerősítés, vajon a tanulásnak egy vagy több alapformája van-e ( => klasszikus kondicionálás, operáns kondicionálás). O. H. Mowrer fejti ki kéttényezős elméletét: jeleket pavlovi módon, mozgásokat operánsan tanulunk. A neobehavioristák három fő irányzatot alakítottak ki. => B. F. Skinner és követőinek leíró behaviorizmusa továbbra is tagadja a belső folyamatokat. Az operáns kondicionálás segítségével megmagyarázhatónak tartja a legbonyolultabb viselkedési, társ.-i és nev.-i folyamatokat is. Minden viselkedés a korábbi jutalmazásoknak megfelelően alakul (megerősítési előtört.), s ennek tv.-ei szerint alakítható. Skinner programozott oktatás i felfogása a tananyagokat is el. kondicionálásszerűen tanulható részekre bontja. Társ.-i utópiájában a belső világra vonatkozó "előítéletektől" megszabadult, a büntetés helyett pontosan adagolt jutalmakkal dolgozó közösségszervezés mellett állt ki. Követői a tanulási elveket a kóros jelenségek magyarázatára s lépcsőzetes kiiktatására is bevezetik viselkedésterápia néven. A neobehaviorizmus egy másik iránya a belső folyamatokat a nyílt, mozgásos viselkedés töredékeiből vezeti le, ún. közvetítő válaszoknak tartja ( mediációs elmélet). Clark Hull (1884-1952) követői is kiterjesztették a viselkedési elvet a személyiség, a társas folyamatok és a pszichopatológia területére is. Ebben sokat támaszkodtak => S. Freud és a neofreudisták munkáira. A viselkedéselmélet a klinikusok és a szociálpszichológusok leírta jelenségekre mechanisztikus és fejlődési magyarázatot kínál, olyan fogalmak segítségével, mint a frusztráció-agresszió elv, az utánzásos tanulás v. az indulatátvitel (Neal Miller, O. H. Mowrer). A hatvanas években ennek az irányzatnak közp.-i témájává vált a nyelv behaviorista elemzése (C. E. Osgood). A neobehavioristák egy további tábora, E. C. Tolman (1886-1959) hívei a belső folyamatokat elsősorban az inger felől vezetik le. A tanulásban nagy szerepet tulajdonítanak a belső térképek kialakulásának s az elvárásrendszereknek. A személyiséget belső modellek s hozzájuk kapcsolódó értékelések összességeként fogják fel. A hatvanas évekre a hajlékony behavioristák egyre szorosabb kapcsolatba kerültek a spontán tevékenységek jelentőségét felfedező modern pszichofiziológiával is (pl. K. Lashley, D. O. Hebb), valamint a magasabb rendű állatok jelhasználatát kutató etológiával (D. Premack). Skinner követőit kivéve a neobehavioristák fogalmi apparátusa annyira fellazult, hogy a belső folyamatokat kiindulásként feltételező, a megismerési folyamatok modellálására törő kognitív pszichológia könnyedén fel tudta váltani. Mára a behaviorizmus mint irányzat visszafejlődött. A behaviorizmus bevezette objektivizmus (minden belső folyamat megismeréséhez a viselkedésen át vezet az út) s számos általuk bevezetett fogalom (tanulási fajták) s kérdés (egy.-esek-e a tanulási elvek, feledhetőek-e rossz szokásaink) maradandónak bizonyult. - Ir. Barkóczi I.-Putnoky J.: Tanulás és motiváció. Bp. 1966., 1984.; Kardos L. (szerk.): Behaviorizmus. Bp. 1970.; Ádám Gy. (szerk.): Pszichofiziológia. Bp. 1972.; Skinner, B. F.: A tanítás technológiája. Bp. 1972.; Pléh Cs.: Pszichológiatörténet. Bp. 1994.

Pléh Csaba

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is