Behuzás
és sorrendje. A mintaelemben (l. Alapkötés) levő láncfonalak
mindegyike más szabály szerint emelendő s ezért mindegyike külön nyüstbe
hozandó. Hogy a láncfonalak szabályos behuzása eszközölhető legyen,
megállapítandó a mintarajz alapján a behuzás sorrendje is. Ennek jelzésére a
mintarajz alá annyi vizszintes vonalat helyezünk el, ahány nyüstre leend
szükségünk s azután minden mintaelemben levő láncfonalat más-más nyüsttel
hozzuk kapcsolatba, mit nyillal vagy körrel szokás jelezni. A láncfonalak
számozását felülről lefelé, illetőleg a lánchengertől a szövethenger felé
végezzük. A behúzást, ha csak lehetséges, sorba eszközöljük, vagyis az első
lánc az első nyüstbe jő, a második a másodikba s igy tovább. Összetett
kötésekből álló ábrák gyakran arányos tengellyel bírnak s ilyenkor ék alaku
behuzást használjuk, mert ezáltal a nyüstök számát felére csökkentjük. Legtöbb
összetett kötésnél az eddig jelzett két mód váltakozva használható. A
láncfonalak a nyüstön kivül a bordába is behuzandók (l. Borda). Egy-egy
bordaközbe 2, 3 sőt 4 fonal is elhelyezhető, de figyelnünk kell, hogy két
szomszédos mintaelem fonalai bordafog által elválasztassanak. A behuzás
sorrendjének jelzésével egyidejüleg a lábítóknak (l. szövőszék) a nyüstökkel
való kapcsolását is szokás jelezni. E célból a nyüstöket jelző vízszintes
vonalakra a lábitók jelzésére annyi függélyes vonalat hozunk, ahány vetésből
áll a mintaelem (l. Alapkötés). A lábítókat balról jobbra haladva sorszámozzuk,
a vetéssorokat pedig felülről lefelé. Az első lábítóval mindazon nyüstök
kapcsolandók, amelyek az első vetés alatt felemelendők s igy tovább. A
kapcsolást dült kereszttel vagy körrel jelöljük. A fonalaknak nyüstszemekbe való
behozására dróthorgot, a bordába való behozásra ábrában előtüntetett
lemez-kampót használunk.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|