Beismerés

(bj.), a terheltnek vagy vádlottnak minden oly nyilatkozata, mellyel valamely rája nézve hátrányos körülménynek valóságát elismeri. Szorosabb értelemben a bűntett elkövetésének bevallása. A polgári és büntető ügyekben erre vonatkozólag az a lényeges különbség, hogy míg amott a B.-t jogról való rendelkezésnek szokás tekinteni, úgy hogy a B. a beismert ténykörülménynek további bizonyítását feleslegessé teszi, sőt egyenesen kizárhatja confessus pro judicato habetur - a büntető biró a B.-nek bizonyító erejét is gondosan mérlegelni tartozik. A gyakorlat bizonyítja, hogy a B. nem mindig felel meg a valóságnak. A btő jog vagy igazságszolgáltatás, melynek feladata, hogy a bünöst igenis, de csakis a bünöst büntesse, a B.-ben nem nyughatik meg mindig. Az ujabb bűnv. eljárások ezért ki szokták mondani, hogy pusztán magával a beismeréssel a nyomozást vagy vizsgálatot vezető közegnek beérni nem szabad, hanem kötelessége más bizonyítékokat is beszerezni, melyek a bünösség mellett tanuskodnak. A B. kétségkívül kiváló fontosságu s elsőrendü bizonyítási eszköz, de csak akkor, ha teljesen tiszta s külbefolyásoktól ment elhatározás képezi annak forrását. Ennek félreismerésében fekszik a középkori inquizitorius pernek sajnos tévedése, amely helyesen felismervén a B. kiváló bizonyító erejét, - confessio regina probativnum - minden igyekezetét a B. kicsikarására fordította, s ily uton a kinvallatás - tortura - intézményére jutott.

A törvényes bizonyítási elmélet megállapította a B. bizonyító erejének feltételeit; a bizonyítékok szabad mérlegelésének elméletén alapuló ujabb törvények ezt mellőzik, ami természetesen azt jelenti, hogy mindazok az óvatossági szabályok, melyeket a B. mérlegelésére nézve a tudomány s a törvényhozások fölállítottak, immár értéktelenek. A B. bizonyító erejének mérlegelésénél különösen a következők jönnek tekintetbe: 1. annak teljes önkéntessége, tehát a vallomást tevőre gyakorolt kényszer gyanujának is kizárása. Ezért legértékesebb az itélőbiró előtt tett B. mint amelyben a biró legjobban megnyughatik. Azon B., mely nem az itélőbiró előtt tétetett, bizonyító ereje aszerint csökken, amint más, jelesül vizsgálóbiró, - más közhivatalnok - magánszemély előtt történt. A biróságon kivüli B. elfogadása a legnagyobb óvatosságot igényli, mert különösen a magánszemélyek előtti B.-nél annak komoly volta is könnyen kétséges; 2. teljes megnyugvás abban, hogy a beismerő akarta és képes is volt az igazat vallani. A szándékosan hamis beismerésnek - melynek indító okai sokfélék lehetnek, szeretet, barátság, nyereségvágy, életuntság stb. - példái éppen nem ritkák, épp oly kevéssé, mint a jóhiszemű tévedésnek esetei. Különösen azokban az esetekben, melyekben az okozati összefüggés felismerése szakismereteket tételez fel, mikkel a beismerő nem bir; 3. a B.-nek határozottnak, kifejezettnek és világosnak kell lennie, ezért az intézett kérdéseknek egyszerü igenlése alig birhat értékkel s annál kevésbbé a hallgatólagos beismerés vagy annak minősíthető konklundens magatartás; 4. a B.-nak a kiderített s megállapított ténykörülményekkel egyeznie s azok által támogattatnia kell; 5. a B. önmagában btő itélet alapjául nem szolgálhat; ahol a bűntetteknek akár materiális, akár az emberek emlékezetében élő legalább ideális nyomai teljesen hiányzanak, a B. érdemleges való lehet ugyan, de sokkal aggályosabb, semhogy megnyugvással elfogadható lenne; 6. visszavonás esetében a B.-t támogatni alkalmas körülmények is fokozott figyelmet igényelnek; 7. az u. n. minősített B.-nél a legvégzetesebb tévedés lenne annak a vádlottat terhelő részeit elfogadni, a vádlott mellett szóló részeit pedig mellőzni. Példa: a vádlott beismeri, hogy az elhunytat ő ölte meg, de arra hivatkozik, hogy ezt jogos önvédelemben tette, s ezt a védekezését megcáfoló körülmények pedig hiányzanak. L. Terhelt kihallgatása.

B. (polg. perben). Eltérőleg a büntető pertől a) hallgatag. B-nek is van helye, ha jelesül közvetlenül következhető periratában valamelyik fél világosan és határozottan nem tagadja vagy hallgatással mellőzi az ellenfele által felhozott ténybeli állítást, kivéve, ha az állítás, vagy ténykörülmény meg van cáfolva; b) a világosan és komolyan tett biróságon kivüli B. nagyobb terjedelemben szolgálhat bizonyítékul, s az ugyanazon felek között folyamatban levő más perben tett B. is ilyennek tekintendő; c) a korlátolt vagy u. n. minősített B.-re az oszthatlanság elve feltétlenül érvényes, vagyis az ily B.-t egész terjedelmében kell elfogadni, természetesen csak annyiban, amennyiben az ellenfélnek más bizonyítékai rendelkezésre nem állanak; d) a B.-t sem visszavonni, sem módosítani nem lehet.

Forrás: Pallas Nagylexikon