Békabogyó
növ., farkasszőllő, farkasbab Benkő, takta Diósz., Actoea
L.) a boglárkafélék basarózsanemüinek génusza, hogy bogyógyümölcse, melyet
Diószegiék szerint a varas béka szeret, valamennyi rokonától megkülönbözteti.
Erdei fű, fürtös, apró fehér virágokkal. Európában, Ázsiában és Amerikában 2
faja van. Nálunk az A. spicata L. terem. Levele kétszer hármas vagy hármasan
kétszer szárnyalt, bogyója borsónagyságu, kissé hosszas gömbölyded, fekete,
füvével és gyökerével együtt narkotikus-mérges, hányást és hasmenést okoz;
régen orvosságnak használták. Gyökerét a fekete hunyoréval könnyen
összetéveszthetni. Svájcból ezen a néven szokás küldözni, s az állatorvosok
használják. Bogyóiból timsóval főzve fekete tinta lesz. Régen a hazajáró lelkek
elleni varázsló szernek (Christofskraut, Christofeln) is használták.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|