Békabogyó

növ., farkasszőllő, farkasbab Benkő, takta Diósz., Actoea L.) a boglárkafélék basarózsanemüinek génusza, hogy bogyógyümölcse, melyet Diószegiék szerint a varas béka szeret, valamennyi rokonától megkülönbözteti. Erdei fű, fürtös, apró fehér virágokkal. Európában, Ázsiában és Amerikában 2 faja van. Nálunk az A. spicata L. terem. Levele kétszer hármas vagy hármasan kétszer szárnyalt, bogyója borsónagyságu, kissé hosszas gömbölyded, fekete, füvével és gyökerével együtt narkotikus-mérges, hányást és hasmenést okoz; régen orvosságnak használták. Gyökerét a fekete hunyoréval könnyen összetéveszthetni. Svájcból ezen a néven szokás küldözni, s az állatorvosok használják. Bogyóiból timsóval főzve fekete tinta lesz. Régen a hazajáró lelkek elleni varázsló szernek (Christofskraut, Christofeln) is használták.

Forrás: Pallas Nagylexikon