(nkj.), a háborunak ellentéte. A háboru az erőnek, a B. a
tényleg elismert jognak uralmát jelenti, de a gyakorlati életben nem egészen
úgy áll a dolog, amit a Si vis pacem, para bellum példabeszéd s az ismeretes u.
n. felfegyverzett béke bizonyítanak, mely utóbbi a nemzetek politikai és
gazdászati életében oly állapotokat teremthet, melyek a függő kérdéseknek
fegyveres erő által való eldöntését egyenest kivánatossá tehetik. B. tov. a. m.
békekötés vagyis a hadviselő államok között kötött szerződés, mely a háborunak
véget vet s a megujított B.-állapotnak feltételeit megállapítja. A B.-kötés
érvényét illetőleg irányadó, hogy a nemzetközi jog szerint az állam szabad
akaratnyilvánítási képességgel bir, hacsak a képviseletében eljáró személy
fizikai szabadságában korlátozva nincs. A B. érvényét azért a szerződő állam
meg nem támadhatja azon az alapon, hogy hadviselő ellenfelének túlnyomó
hatalma, kivivott győzelmei hatása alatt s a szenvedett vereségek által
kimerülve a B.-re kényszeritve volt. Hogy a B. joga kit illet, azt az egyes
államok alkotmányjoga határozza meg. Az nkjog abból a feltevésből indul ki,
hogy a B.-re az államfő az őt megillető képviseleti jognál fogva jogosult. A
B.-t tárgyalások előzik meg a hadviselő felek, v. egy harmadik semleges hatalom
kezdeményezésére, mely jó szolgálatait (bons offices), vagy közbenjárását
felajánlja.
A B. előkészítésére szolgálnak az u. n. békeelőzmények -
preliminárék -, melyek a B. lényeges pontjait meghatározzák, s melyek azért
szükségesek, mert a végleges B. gyakran hosszas tárgyalásokat s előmunkálatokat
igényel. A B. az előző viszálynak véget vet. A birtok-állapotra vonatkozólag,
amennyiben a B. eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, a B. időpontjában fennálló
állapot irányadó, ez az u. n. Status quo (Status quo bellum res reliquit) vagy
Uti possidetis. Amennyiben a B. a háboru előtt volt jogállapotot helyreállítja,
Status quo ante-ról (Status quo ante res fuerunt) szólunk. A B. csak a
ratifikációval válik teljessé, kiváló jelentőségénél fogva azon nemzetközi
szerződések közé tartozván, melyeknél a gyakorlat a ratifikáció fentartását
külön kikötés nélkül is feltételezi. A B. végrehajtása azért csak jóváhagyás -
ratifiikáció - után követelhető. Az ellenségeskedések azonban rendszerint már
elébb, a tárgyalások céljából s tartamára kötött fegyverszünet folytán szünnek
meg. A B. határozmányok azonnal - azaz mihelyt a körülmények szerint lehetséges
- hajtandók végre. A B. feltételeinek meg nem tartását illetőleg
megkülönböztetjük a béketörést és a békeszegést. Amaz csak a B. utáni első
időben s annak végrehajtása előtt történhetik, s a másik felet arra jogosítja
fel, hogy a B.-t hatálytalannak tekintve, a háborut folytassa. Az utóbbi a
szerződésszegés fogalma alá esik, s esetleg új háborura vezethet. A B.-re annak
tartalma irányadó, vannak azonban a B.-nek oly következményei, melyek vagy
feltétlenül, vagy amennyiben a B. eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, külön
kikötés nélkül beállanak. A legnevezetesebb a közbocsánat (amnestia) mindazon
büntetendő cselekményekért, melyeket az egyik hadviselő félnek hozzátartozói a
másik hadviselő félnek hozzátartozói ellen a háboru tartama alatt elkövettek.
Amióta azonban a nemzetközi jog elismeri, hogy a háboru nem jelenti a teljes
jogtalanság állapotát, s a jognak uralma a háboru alatt teljesen legalább meg
nem szünik, mindinkább kivánatossá válik a közbocsánatnak az eddigi
gyakorlatokhoz képest történő megszorítása oly értelemben, hogy azok a
közönséges bűntettek, rablás, lopás, gyilkosság, melyeket a pártszenvedély sem
menthet s tisztán aljas nyereségvágyból vagy magánbosszuból követtettek el, a
közbocsánat alól kivétessenek.
Forrás: Pallas Nagylexikon