Békebíróság

Békebíróság, a peres ügyek békés elintézésére rendelt hatóság. Eredetileg a legtöbb népnél majdnem kizárólag B.-okra akadunk, melyekben a családatyák, a papok vagy különös bizalomban részesülő más személyek a feleket vagy kibékítették, vagy kimondották a határozatot, amelynek a felek rendszerint alávetették magukat. A legújabb időkig maguknak a rendes bíróságoknak is kötelessége, mielőtt a peres ügy tárgyalásába bocsátkoznának, a felek között az egyeztetést megkísérleni. Emellett azonban a legtöbb nemzetnél tulajdonképi B.-ok is vannak. Így Angliában, ahol a B. intézményét az a körülmény honosította meg, hogy a rendes bírói és rendőri hatalom a középkorban képtelen volt a jog- és vagyonbiztosságot fenntartani. Ezért III. Eduárd 1360. a lényegileg most is fennálló azt az intézkedést tette, mely szerint az állam a magasabb társadalmi osztályok önkéntes közreműködését a személy és a vagyon védelmére igénybe veszi. Minden grófság részére egy-egy bizottság van, melybe minden teljes korú férfi felvehető, ha a polgári tiszteletbeli jogok és ingatlan vagyonból, hosszabb időig tartó bérletből vagy fenntartott földjáradékból nagyobb jövedelem birtokában áll fenn. Különös jogismeret erre nem szükséges. A jelentkezés a szükséges kellékek igazolása mellett fokozatosan a király elé terjesztetik, akit a kinevezés joga megillet. A békebizottságba való felvétel különös politikai jogok élvezetével jár. Aki ezzel a tisztelettel meg nem elégszik és tényleg hivatalos tevékenységet kíván kifejteni, még különösen az illető békebizottságba bejegyezteti magát, hivatalos esküt tesz és oklevelet (writ of dedimus potestatem) nyer mint békebíró (justice of the peace). A csekély jelentőségű polgári jogügyeken és bizonyos nemű rendőri ügyek ellátásán kívül a B. ügykörébe tartozik a biztonsági és bírósági rendőrség és nemcsak a rendőri kihágási ügyek, hanem az oly vétségek fölött való ítélkezés is, amelyek az assise-ok elé nem tartoznak. A B.-okat Angliában az önkormányzat főtámaszainak tekintik; mindamellett újabb időben az intézményt több tekintetben reformálták. Így különösen 1884. a negyedévi ülések élére törvénytudó bírót állítottak, 1885 óta pedig a legnépesebb városokban és olyan kerületekben, ahol nagy gyáripar van, lassankint külön békebizottságokat szerveztek nagyfizetesű rendőri (stipendiary magistrates) és vizsgáló bírákkal. A francia B.-ok nagyban eltérnek az angoloktól. Itt az intézményt az 1790 aug. 4-i törvény honosította meg, mely a bírósági szervezetnek a nem eléggé ismeretes angol minta szerint való átalakítása által a polgári szabadságot biztosítani akarta. Békebírónak (juge de paix) olyan egyént képzeltek, aki személyes tekintélye és szomszédjai viszonyainak ismerése alapján, képes a viszályokat csirájukban elnyomni. Evégre minden kanton egy békebírót választott néhány szakértővel (prud"hommes), kiknek feladata volt csekély jogügyeket, birtokháborításokat, becsületsértéseket elintézni, egyeztetési tárgyalásokat, gyámsági ügyeket vezetni. Az intézmény nem bírt meggyökerezni és eredménye a várakozásnak meg nem felelt; minélfogva a békebírák lassankint a kormány által kinevezett hivatalnokokká váltak, akik az említett teendőkön felül a bírói rendőrség gyakorlatában és az önkéntes bíráskodáshoz tartozó némely cselekményben közreműködnek. Ezenkívül a B. előtt kell az egyezséget megkísérleni, mielőtt a vitás ügy a rendes bíróság elé vitetnék. Az egyeztetési eljárás (Sühneverfahren), amint a német polg. perrend szabályozza, az angol és francia B.-ok előtt végbemenő eljárástól egészen eltér. Ennek értelmében a rendes bíróság a polg. peres ügy bármely szakában az egész ügynek v. egyes vitás pontoknak békés elintézését megkísérelheti, e célra a feleket kiküldött v. megkeresett bíró elé utasíthatja és azok személyes megjelenését is elrendelheti. Házassági peres ügyekben az egyeztetési (békéltetési) kísérlet úgy mint Magyarországban is kötelező. Az egyesbíróság elé az ellenfelet az egyeztetés megkísérlése végett per indítása nélkül is lehet idéztetni. Ha egyezség létre nem jön, mindkét fél kérelmére a szóbelileg előadott kereset folytán a peres ügy azonnal tárgyaltatik. Magyarországban a B.-i intézményt az 1877. XXII. t. c. honosította meg, mely szerint a kisebb polg. peres ügyekben (l. o.) a kir. járásbírón és a szolgabírón kívül a békebírák is ítélnek. A békebírákat a közigazgatási bizottság meghallgatása után a király nevében az igazságügyminiszter nevezi ki. Kinevezhető az, aki jogot végzett, elméleti vagy jogtudományi államvizsgát tett, vagy bírói hivatalt viselt és feddhetlen jellemű. A kinevezés előfeltétele, hogy a törvényhatósági joggal felruházott város közvetlenül, a rendezett tanácsú város képviselete, a nagy község vagy a körjegyzőségben szövetkezett több kis község elöljárósága pedig a közigazgatási bizottság útján a kinevezésért folyamodjék és javaslatba hozzon olyan egyént, aki a törvényes minősítéssel bír és a tiszt átvételére késznek nyilatkozik. A békebíró a községi bíráskodással is megbízható. Rendőri és büntető ügyekben a békebírót semmi hatáskör sem illeti. Egyébiránt valamint a kisebb polg. peres ügyekbeli bíráskodás és a községi bíráskodás rendezése nem, úgy a B.-i intézmény szervezése sem tekinthető véglegesnek. E tekintetben újabb törvényhozási intézkedések várhatók.

Forrás: Pallas Nagylexikon