Békéltetők

(választott birák, fogott birák, arbiterek, probi viri) a középkor peres eljárásában oly személyek, kik mindenkor az ügy békés megoldásának voltak közvetítői; közbenjártak úgy a bűnügyekben, mint a perdöntő bajvívásoknál is, ugy a külföldön, valamint hazánkban. A magyar törvénykezési eljárásban is fontos szerep jutott nekik; ha bajvivás folyt, azt egyezkedési javaslataikkal félbeszakítani igyekeztek; egyéb peres, vagy vitás ügyben is a biró első sorban hozzájuk utasította a feleket, amennyiben a terminus kitüzésénél azt szokta hozzá tenni: hogy ha időközben ezen perlekedők a B. véleményezése (juxta arbitrium et compositionem proborum virorum) folytán meg tudnak egyezni - jól leszen, - máskülönben a felek okvetlenül jelenjenek meg a törvényszék előtt. Feladatuk tehát a tételes törvények megszakítása nélkül a józan véleményadás volt s abban az esetben, ha a felek viszályukat önként eléjük vitték s így magukat az ő véleménynyilvánításuknak alávetették, ekkor a B. mint választott, fogott birák - kijelentett véleménye jogerős itélet erejével birt s aki azt be nem tartotta, az ügy végrehajtásán felül még büntetéssel is sujtatott. Ha azonban a felek a B. ily itéleterejü véleménynyilvánítását közmegegyezéssel nem kivánták s szerepök ily formán csakis az egyezség létre hozatala kérdéseig terjedt - az egyezség létre nem jöhetésénél a B. a feleket az illetékes biró elé utalták. Már Szt. István alatt (II. törv. könyv 16. fej.) előfordul az «arbiter» mint olyan, aki hivatva van - a gyilkosság esetében - a békéltető, közbenjáró szerepére. A «váradi regestrum» számos adata s utóbb a hazai oklevelek nagy száma szerint a felek rendesen a rokonokból, szomszédokból választottak ki néhány (többnyire négy) tiszta jellemü jámbor egyént (innét ered a probi viri s a franciáknál a proud"hommes) s ezek itéletének vetették alá ügyüket, kettőt az egyik, kettőt a másik fél választván e célra, akik bizonyos határnapon valamely kijelölt káptalan, vagy prépostság előtt kihallgatták a feleket s megtekintvén az előterjesztett okmányokat és istent s igazságot szem előtt tartva, legjobb belátásuk szerint döntöttek. Ily egyeztető birák lehettek az illető faluból kiszemelt bizalmas egyének; de voltak u. n. megyések is, kik megyeszerte fungáltak ily minőségben s az igy gyakrabban beléjük helyezett bizalom következtében, - mint már tekintélyben állók, - a nádori itélő szék előtt is hivatva voltak megjelenni. Kétségtelen, hogy a középkori perjogban az arbiterek, békéltető s egyetértő szerepkörökben, számos pert szüntettek meg s így segítségére voltak az ország rendes biráinak üdvös működésük által.

Forrás: Pallas Nagylexikon