Békepárt

-nak nevezték a magyar országgyülés azon tagjait, kik a forradalom kitörése, de különösen a trónváltozás óta készek voltak törvényes megegyezésre jutni a dinasztiával. Előszőr 1848 okt. 28-án a magyar püspöki kar intézett feliratot a koronához, de eredmény nélkül. Később különösen Wesselényi Miklós vetette latba tekintélyét az uj király elismerése és a béke megkötése mellett. Igazi pártról azonban nem lehetett szó, mert minden szervezet hiányzott, és sem Deák Ferenc, sem Batthyány Lajos nem tarthatták lehetőnek a feltétel nélkül való megadást. Csak ha más részről is történt volna közeledés, juthatott volna tulsulyra az országgyülésen a megegyezés eszméje, de erre, tudvalevőkép nem volt kilátás. Midőn Windischgrätz hada a fővároshoz közeledett, az országgyülés békéltető bizottságot küldött a tábornagyhoz, de ez kijelentette, hogy «rebellisekkel nem alkuszik és hogy Olmützbe is hiába mennének az urak». Az országgyülésnek Debrecenbe való költözése után Bezerédj István már 1849 jan. 13. felszólalt a béke érdekében és szavait nemcsak Kazinczy Gábor és Kovács Lajos támogatták, hanem feléje hajlott Nyáry Pál is, a honvédelmi bizottság alelnöke. Mivel azonban e férfiak is meg voltak győződve Kossuth nélkülözhetetlenségéről, leginkább csak arra törekedtek, hogy környezetének tulzó tagjait, első sorban Madarász Lászlót megbuktassák. Ez a Zichy-pör által sikerült is. A párt főtagjai ekkor sűrűbben kezdtek találkozni, érintkezést kerestek Görgeyvel és külön hirlapra is tettek szert a Jókai Mór által szerkesztett Esti lapokban. Az 1849 ápr. 13-án tartott titkos értekezleten Nyáry, Kemény Zsigmond b., Kazinczy Gábor, Kovács Lajos, Hunfalvy Pál és Mészáros Lázár ellenezték a függetlenségi nyilatkozatnak azonnal való kibocsátását, de az április 14-iki ülésen egy sem szólt ellene. Soha párt szerencsétlenebb helyzetben nem volt. Bármelyik végletnek diadalra jutása végveszéllyel fenyegette, arra pedig, hogy önállóan befolyjon a dolog menetére; nem volt elég határozottsága. Főforrás: Kemény Zsigmond, A forradalom után s ugyanannak Emlékirata, kiadta Beksics G. Igen fontos továbbá Kovács Lajosnak egy kéziratban levő műve a debreceni. országgyülésről. Közlöny 1849.

Forrás: Pallas Nagylexikon