Bekker Ágost Emmánue

Német filológus, szül. Berlinben 1785 máj. 21., megh. u. o. 1871 jún. 7., hol 1811 óta a klasszikus filológia egyetemi tanára volt. Kéziratok összehasonlítása és kiadása céljából sokat utazott és több évet töltött Olasz- és Franciaországban, valamint Angliában. Első rangú szövegkritikus, kinek kiadásai módszeres eljárás tekintetében korszakot alkotnak. Főkiadásai: Apollonii Alexandrini de pronomine liber (1811); Anecdota Graeca (1814-21, 3 köt.); Theognis (1815); Kolluthos és Tzetzés (1816); Platón (1816-23, 10 köt.); Thukydés (1821, 3 köt.); Az attikai szónokok (1822, 7 köt.); Photios (1824, 2 köt.); az Illiász szkolinojai (1825-27, 3 köt.); Aristophanés (1829, 5 köt.); Livius (1829); Festus (1831); Aristotelés (1831, 3 köt.); Harpokration és Moiris (1833); Sextus Empiricus (1842); Pollux (1846); Dio Cassius (1849, 2 köt.); Homéros (1843) stb. A Scriptores historiae byzantinae-ből 25 kötetet adott ki. Ezenkivül több kiadatlan provencal és ófrancia szövegeket (Fierabra, Aspremont, Flor és Blancheflor) tett közzé. Utolsó műve: Homerische Blätter (1863-72, 2 köt.). Életét és jellemzését l. Preussische Jahrbücher, 1872.

Forrás: Pallas Nagylexikon