Beksics Gusztáv

Publicista, szül. Somogy vmegye Gamás hegységében 1874 febr. 9. Tanulmányait Kaposvárott, Kecskeméten s Pécsett végezte. Már ekkor kitűnt nyelvismeretei és íróságra való hajlama által; buzgó tagja volt a főgimnáziumi önképző-körnek s első irodalmi kísérletei ennek évkönyvében jelentek meg, 1866. megnyerte a pécsi nemzeti kaszinó által kitűzött Széchenyi-díjat. Miután a bölcsészeti tanulmányokat elvégezte, az egyetemen jogot hallgatott, 1870-ben a hírlapírásra adta magát s tagja lett a Pesti Napló szerkesztőségének, egyben titkári teendőket végezve az akkori szerkesztő, báró Kemény Zsigmond mellett. 1874-ben ügyvédi vizsgát tett és segédfogalmazó lett a királyi táblán. Mint író kezdetben szépirodalommal foglalkozott, írván költeményeket, színműveket, regényeket s fordítván franciából, olaszból és spanyolból (többi közt a Cid-románcokat). Később az Ellenőr szerkesztőségébe lépve, elébb külföldi rovatot vezette, majd vezércikkíró lett s ilyen minőségben a Toldy István Nemzeti Hírlapjában is sokat írt és mint ilyen működik jelenleg a Nemzeti és Pesti Hírlap hasábjaiban, mindig lelkesen küzdve a liberalizmus mellett. 1884-ben a sepsi-szt.-györgyi kerületben szabadelvű párti programmal képviselővé választották s azóta állandóan tagja a képviselőháznak. Képviselői és publicistai minőségben elismerésre méltó akciót indított a magyar kultúr-törekvések érdekében s a dunántúli közművelődési egylet megalakításában sok érdemet szerzett. Mint publicista igen szorgalmas és termékeny, mint jogász élénk részt vesz a jogi téren jelentkező mozgalmakban. Művei: Egy szív története, Castelar Emil után spanyolból (Budapest 1874); Barna Arthur, regény (1880); Gladstone és a keleti válság (1880); Az egyéni szabadság Európában és Magyarországon (1880); A szabadság országa (rajz, 1881, második kiadás 1884); A demokrácia Magyarországon (1881); A büntetőjog tudományos programmja, Carrara Ferenc után olaszból (1881); A magyar doktrinairek (1882); Kemény Zsigmond, a forradalom és kiegyezés (1883); Magyarosodás és magyarosítás (1883); A szép Diego, végjáték 3 felvonásban, Moreto után spanyolból (1883); Legújabb politikai divat (Timoleon álnév alatt 1884); Társadalmunk és nemzeti hivatásunk (Censor álnév alatt 1884); Az angol mezőgazdaság, Levergne után (1885); Cid, spanyol románcok (1886); Új korszak és politikai programja (Atticus álnév alatt 1889; ez két kiadás ért); Saját becsületének orvosa, Claderon szinműve spanyolból (1886); A magyar nemzet függetlensége az állami és az egyházi (külső) kormányzatban, különös tekintettel a magyar király apostoli jogaira és a kat. autonomiára (1893); A dualismus, története, közjogi értelme és törekvéseink (1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon