Belátás

A próba szerencse módszeren alapuló operáns kondicionálásnál összetettebb választanulás. belátásra elsősorban emberszabásúak képesek, bár hasonló teljesítmények nyomokban alacsonyabb rendű emlősöknél, esetleg madaraknál is megtalálhatók. A klasszikus kísérletekben például csimpánzok tanultak meg ládákból emelvényt építeni, hogy arról elérjék a mennyezetre függesztett banánt (W. Köhler alaklélektan), v. egy szűk alagútban lobogó fáklyát vízzel eloltani a továbbhaladás érdekében (I. P. Pavlov). A belátáshoz a megoldás eszközeivel (ládák, fáklya és víz) kapcsolatos előzetes tapasztalatokra, gyakorlásra van szükség. E tapasztalatok birtokában viszont a megoldás nem véletlenszerűen megjelenő válaszok megerősítéseként áll elő, hanem belső folyamatok eredményeképp, melyek során az állat magában megkonstruálja a megoldást, mielőtt kivitelezné. A belátás eredményeképp bonyolult viselkedések jönnek létre, amelyek véletlen próbálgatás során rendkívül kis valószínűséggel jelennének csak meg. A ketrecben szaladgáló patkány azt könnyedén megtanulja, hogy egy pedált lenyomjon ennivalóért, de bonyolult mozgások céltudatos megkonstruálására nem képes. Összetett válaszokat csak külső beavatkozás, másodlagos megerősítések (operáns kondicionálás) segítségével képes megtanulni. A belső (idegrendszeri) folyamatok eme hangsúlyos szerepe a belátásban kizárja azt, hogy e teljesítmény pusztán inger-válasz tanulással (mediációs elmélet) magyarázzuk. A belátás az emberi problémamegoldás (gondolkodás) előfokának tekinthető. Emberszabásúak igen motiváltak és kitartóak a fentiekhez hasonló típusú feladványokkal való foglalkozásra. - Ir. Kardos L. (szerk.): Alaklélektan. Bp. 1974.; Buzsáki Gy.: Az állatok tanulása. Bp. 1984.; Barkóczi I. - Putnoky J.: Tanulás és motiváció. Bp. 1984.; Lénárd F.: A problémamegoldó gondolkodás. Bp. 1984.; Atkinson, R. L. et al.: Pszichológia. Bp. 1994.; Hebb, D. O.: A pszichológia alapkérdései. Bp. 1994.

Jakab Zoltán

Szerkesztette: Lapoda Multimédia