Belcredi

Belcredi Rikárd gróf, osztrák államférfi, a Szent István-rend nagykeresztese, született 1823. február 12-én, tanulmányait részint Prágában, részint Bécsben végezte, nemsokára azután znaimi kerületi kapitány lett. 1860-ban a cseh tartományi gyűlés majd a birodalmi tanács képviselőjévé választatott, hol a klerikális és feudális párt mellett nagy buzgalmat fejtett ki. Mindazonáltal Schmerling kinevezte Csehország helytartójává. Mikor Schmerling bukása után B. lett a belügyminiszter, ki önállóság híjával, a papi és feudális párt fővezetőjének, Eszterházy Móric gr.-nak puszta eszközéve vált: kezdetét vette a hírhedt alkotmány felfüggesztési politika, melynek főcélja az volt, hogy a magyarok befolyását és a szabadelvű német elemet elnyomja. E cél felé, valamint az abszolutizmus és konkordátum uralmára törekedett az a párt, melynek B. is híve volt, a hatalom és jezsuitizmus minden eszközeivel, de egyszersmind nagyúri könnyelműséggel, mint ez már az úgynevezett junkerek sajátja. Az 1866. háború alatt, melynek kitöréséhez B. politikája is hozzájárult, a háborúszülte viszonyokat, nevezetesen az ostromi állapotot céljai elérésére akarta felhasználni. Miniszteri tárcájához a béke megkötése után, a közelégedetlenség dacára, annyira ragaszkodott, hogy még Beust kiegyezési politikája alatt is megmaradt miniszternek, míg végre a Magyarországgal való kiegyezés létrejöttével megbukott s 1870 febr. kénytelen volt visszalépni. A klerikális-feudális párt újabb győzelme után Taaffe alatt (1881) B. a legfelsőbb bíróság elnöke s egyszersmind az urak házának tagja lett, melyben 1881 óta napjainkig pártja érdekében minden fontosabb kérdésben felszólalt. A dualizmusnak és mindennemű szabadelvű reformnak elszánt ellenfele.

Forrás: Pallas Nagylexikon