Belélegzési orvoslás

Belélegzési orvoslás (inhalatio, anemopathia) alatt lélegző utakon át való orvoslást értenek, melynek az a célja, hogy a lélegző szervek bántalmaira gyógyítólag hasson. Ennek többféle módja van.
1. Mechanikai lélegzési kúrák, amelyekben a levegőnyomás célszerű változtatásával iparkodnak a tüdők állapotára befolyást gyakorolni. E célra szolgálnak a pneumatikus kamrák és a pneumatikus lélegző-készülékek. Az előbbinek 3-4 személy befogadására képesített, ablakkal, ülőhelyekkel ellátott vaskazánok. Miután a kúrát használók e kazánban elhelyezkedtek, az ajtót úgy illesztik be, hogy az a levegőt elzárja, s gőzmotor segítségével a javallatnak megfelelőleg, a légnyomást (normális 2/5-3/7-ével) fokozzák v. pedig csökkentik. A beteg 1 -2 óráig marad az ilyen légnyomás alatt; a különböző légnyomások közt való hirtelen átmeneteket természetesen kerülni kell. Ma kamrák (már költséges voltuknál fogva is) kevéssé vannak használatban, a ritkított levegőnyomást jobban is el lehet érni, ha a beteg magas fekvésű klímás gyógyító intézetbe megy. A pneumatikus légzőkészülékek egyszerűbb szerkezetű gazométerek, amelyeknek belső ürege egy cső segítségével közlekedik a beteg orra és szája elé illesztett u. n álarccal, amelyen keresztül a beteg majd a belélegzés, majd a kilélegzés alatt köti össze magát a sűrített, vagy ritkított levegővel. Ilyen készülékeket szerkesztettek Waldenburg, Tobold, Weil s náluk célszerű módosítással Neupauer. Míg azelőtt igen különféle szív- és tüdőbajoknál használták e módszert, addig jelenleg leginkább csak a tüdőtágulásnál és az az által feltételezett hurutnál alkalmazzák és pedig felváltva, mint sűrített levegő-belélegzést és mint ritkított térbe való kilélegzést. Az előbbeni könnyíti a levegő behatolására részben eldugult apró levegő-utakba és levegő-hólyagocskákba s ezáltal enyhíti a hurutot, az utóbbi pedig a kilélegzést segíti elő s ezáltal jobban szellőzteti a tüdőket s így csökkenti a légszomjúságot.
2. A kémiai belélegzési kúrák részben gázok, részben gőzök, vagy finoman elporlasztott oldatok segítségével történnek. Ez utóbbiakat főleg a gége és légcső bántalmainál használják s az egyszerű permetező, vagy gőzpermetező (Siegle-féle készülék) segítségével alkalmazzák. Így egyes esetekben a sósvíz v. enyhébb összehúzó oldatok jelentékeny javulást okoznak. A gőzbelélegzést még egyszerűbben forró vízzel telt edény fölé alkalmazott tölcsér segítségével is lehet használni. A gázok közül az oxigén és a nitrogén belélegzésnek akadtak hívei, e kisérletek azonban nem sok hasznot ígérnek.
3. A fertőtlenítő belélegzési kúrák igen különfélék; ide tartoznak a permetező készülékeknél alkalmazott fertőtlenítő szerek: illó olajok, karbolsav, szublimát, stb. Ilyen volt a divatját múlta fluórsav-belélegzés, a Weigert-féle forró levegő-belélegzés: mindmegannyi sikertelen kísérleti a tüdővész orvoslásának. Más utat választott Bergeon francia orvos, ki a végbélbe szénsavat, kénhidrogén-gázt vitt, ezeket ugyanis a bél felszíván a tüdők kiválasztják, s ily módon a tüdőkön áthaladva, e gázok ott a gyógyulást előmozdíthatnák. Ez is hiú reménynek bizonyult. Főbb szakmunkák: Waldenburg: Die pneumatische Behandlung, 2-te Auflage 1880); Rossbach: Természettani gyógyrendszerek. Budapest 1883; Oertel Respiratorische Therapie, stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon