Bélfekély

(orvostan), mely a bélcsatorna hosszában mindenütt előfordulhat, lehet 1. traumatikus eredetü, melyet éles, idegen test okoz a bél nyákhártyáján. Ha ezen sérülés kisebb, akkor csak felületes horzsolást (erosio) okoz, de néha a sérülés a bélfal egész vastagságán áthatol, mikor genyes v. eves hashártyalob v. a környező kötőszövet lobja kiséri. A végbélfecskendő ügyetlen és célszerütlen alkalmazása nem ritkán oka ezen fekélyeknek. 2. A gümőkóros fekélyek (ulcera tuberculotica) az egész bélcsatornában előjöhetnek, ritkán a gyomor és vastagbélben. Előjövetelük oka általános gümőkór, s a tüdővészesek ama rossz szokása, hogy a köpetet lenyelik. E fekélyek a savós hártyáig juthatnak, sőt azt át is törhetik. 3. A hagymázos fekély (ulcera typhosa) a Peyer-féle mirigyek s a magányos mirigyek velős beszűrődésének folyama alatt lép fel. Ha t. i. a velős mirigy fel nem szívódik, de elüszkösödik, akkor e helyen genyedés lép fel, mire a pörk leesik és egy kis mélyedés, fekély képződik, mely néha bélátfúródáshoz vezethet. E fekélyek 5-9 százalékában bélvérzések lépnek fel. 4. Difteritikus bélfekély, ez felületes és kedvenc helye a végbél; vérhasnál és koleránál fordul elő. 5. Bujakóros fekélyek (ulcera syphilitica) gyakoriak a végbélben, nagy terjedelmüek, lassan gyógyulnak s szükülést idéznek elő. 6. Rákos fekély (ulcera carcinomatosa) felhányt szélüek, gyomor vékonybél s végbélrák következményei. 7. Tüszős mirigyek fekélye a vastagbél mirigyeinek elgenyedése által keletkezik, idült bélhurutok következménye; gyermekeknél gyakori. Végül 8. a szívbajosok beleiben előforduló embolikus bélfekély.

Forrás: Pallas Nagylexikon